Régen mi kellett feltétlenül egy könyv olvasásához?

Manapság is kellene, annak aki olvas - biztos. Sajnos már jóval kevesebben bújják a könyveket, nem úgy mint a hatvanas-hetvenes években.
Aki sokat olvas, sok könyve van otthon - annak nagy eséllyel könyvjelzője van.  

Most is lehet venni díszesebbnél díszesebb könyvjelzőket, de olyan igazi kézimunkával készületet már nem igen.

Régen nagy kincs volt a könyv, meg is becsülték rendesen. 
Bár lehetett akkoriban is vásárolni trafikban könyvjelzőt, legtöbbször otthon készült - szép díszes. 
Horgolt, kötött, keresztszemes...
Már óvodában készítettünk papírból, keresztszemes hímzéssel körbevarrva. 
Aztán alsóban már hímeztük, persze egyszerű öltésekkel.
Később megtanultunk horgolni, kötni, így már könnyű volt gyorsan összehozni egyet. 
Annyira nagy "kincs" volt, hogy ajándékozni sem volt szégyen egyet belőle. 
Főleg, ha otthoni kézimunka volt, akkor nagy becsben tartották. 
Sőt - volt, aki gyűjtötte is. 
Persze ekkoriban még majdnem minden kézimunka volt.
A faliszőnyeg, a csipketerítő, sokszor a polcokon a stelázsi csík, a törülközőn, a párnán a hímzés. 
Az idősek fehérneműje is monogrammal díszített volt... 
Sőt, készítettek így még könyvborítót is. 
Mikor valaki elkezdett olvasni egy könyvet, akkor belebújtatta, hogy védje vele. Ne koszolódjon. 
Hisz a könyvborító mosható volt, keményíthető. 
Így óvták akkoriban az olvasni valót.
Fotó: Galéria Savaria, Fortepan.hu/Fortepan
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!