Volt idő, amikor a szoptatást korszerűtlennek tartották...

fölösleges időpocsékolásnak, a tápszerrel minden gyorsabb, és könnyebb. 
Persze ez butaság, hisz a tápszerrel rengeteg gond van. A főzése, hűtése, melegítése, a cumisüveg kifőzése... Ez mind fölösleges időcséplés... 
Manapság van a természetes szoptatás, vagy tejpótlás, és vannak a tápszerek. 
Bele sem tudunk gondolni mit tettek régen, ha a kismamának nem volt egyáltalán, vagy elég teje a kicsi táplálásához.
Meg aztán volt egy időszak, amikor egyszerűen a nagy többség nem is akart szoptatni, amikor az anyák csak harmada szoptatott -  mert úgy gondolta, hogy az korszerűtlen, a tápszerrel jobban fejlődik a baba.

Ebben persze van valami, a tápszerrel látványosan fejlődik a kicsi, főleg súlyra. Az anyatejes babák mindig lemaradtak mögöttük, viszont őket arányos felépítésükből pillanat alatt ki lehet szúrni a "tömegből".
De az is igaz, hogy a nyilvános szoptatást, mint vonaton, buszon, váróteremben - akkoriban elfogadták. Ha sírt a kicsi, akkor biztatták is az anyát, hogy adjon neki, ne várassa, ne sirassa fölöslegesen a picurt.
Eleinte csak akkor táplálták a kicsit mással is, ha a mama valóban nem tudott szoptatni, nem volt már teje. 
Ez lehetett híg péppé főtt gabona, különböző állatok: kanca-, kecske-, vagy tehéntej, és még előre megrágott étel is. Bár ez gusztustalannak tűnik, viszont végszükség esetén mégis jó szolgálatot tehet, hisz a rágás, és az étel nyállal való keveredése már elindítja az emésztési folyamatos, a pici pocakba félig emésztett étel kerül. A semminél ez is jobb volt.
Az ötvenes években aztán beköszöntött egy új idő, amikor a mamák már a kicsi 6 hetes korában dolgozni mentek. Ha volt a munkáltatónak bölcsődéje, és a gyárral egy területen volt, akkor jogában volt átjárni szoptatási időben, és ezt az időt fizették is neki.
Ha nem volt bölcsi, vagy messze volt, akkor így járt, jöhetett a mesterséges táplálás.
Az ötvenes-hatvanas években még az újszülötteknek legtöbbször 1/3-os tejet adtak, ami azt jelenti, hogy 2 rész tea, 1 rész tej. Aztán nagyjából 1 hónapos kortól jött a feles tej, majd mire betöltötték a fél évet, 7 hónapot - jöhetett a teljes tej. 
Voltak persze tápszerek is, úgy mint: Linolac, Robébi A, Robébi B, és a Robolact. Ez utóbbi már újszülött kortól adható volt,  a Robébi B pedig 4,5 kg-os kortól volt adható.
Kényelmessé tette ez a csecsemő nevelését, nem kellett mindig hazasietni, vagy mindenhová magával vinni a gyereket, lehetett élni a "modern" nő életét.
Ekkoriban valahogy a tápszer tökéletességét hirdetők voltak fölényben. 
Persze azért már elindult a sugdosás, hogy nem olyan jó az, mint ahogy mondják, mert a gyerekek szabályosan felfújódnak tőle, ráadásul betegesebbek lényegesen, sőt - jóval magasabb köztük a halandóság.
Az anyatejes babák amúgy is lassabban kóstolták meg a felnőtt ételeket, ami valójában jót tett nekik. 
De a hatvanas években az anyatejes táplálást 6-8 hónapos korig javasolták. Azt is fokozatosan leépítve.
Ha valaki tovább szoptatott, az szégyenletes volt, olyan, meg hogy 1 év után is - ott már meg volt a vélemény...
Ám az idő őket igazolta.
Azok a gyermekek, akik hosszú ideig kaptak anyatejet  - egyrészt kiegyensúlyozottabbak lettek, másrészt egészségesebbek, és hízásra kevésbé hajlamosak. 
Úgyhogy idővel - először Nyugaton - idővel pedig nálunk is rájöttek arra, hogy a természet alkotásával a versenyt felvenni nem lehet, és bár fokozatosan meg kell ismertetni a csöppségeket a felnőtt ételekkel is, de csak nagyon fokozatosan.
És nem feltétlenül a töltött káposztával, és a pörkölttel kell kezdeni - mint amivel a hatvanas években dicsekedtek a mamák, hogy az övé, az ő gyereke már eszi.
Sőt, még a nyolcvanas években is faluhelyen az volt a jó szülő, aki 2-3 hónapos korában már naponta egyszer legalább olyan ételeket adott a gyerkőcnek, amit a család többi tagja is evett. 
Azért az jó, hogy ezt a felfogást azóta "kinőttük"...
Fotó: Fortepan.hu/Magyar Pál
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!