Tények és tévhitek - a hamvasztásról

Előre annyit, hogy nem utánanéztem a dolgoknak, utánaolvastam, keresővel rákerestem - hanem egyenesben  tapasztaltam a dolgokat, láttam mi történik, és személyesen beszélgettem ott dolgozókkal, sőt főnökökkel, dolgozókkal is. 

A hamvasztás témára, egyáltalán a halál témára sokan úgy tekintenek, mint egy morbid valami, ám ez felületes elgondolás.
 Akár így, akár úgy fejezzük be a földi létet, akárhogy próbálunk kitérni előle ez az élet része, utolsó fázisa - és valójában érdekli is az embereket, de a félelem is ott van erősen. 
Régen a hamvasztáshoz az elhunyt előzetes hozzájárulását is kérték. 
Vagy írásos formában, vagy pedig tanuk előtt szóbeli akaratnyilvánítást.  
Ekkoriban viszont még ritkaságnak számított - még Debrecenben is, ahol helyben volt a Krematórium.
Manapság már lényegesen egyszerűbb az egész, már csak  hatósági hozzájárulás kell, ez meg érhető, hisz csak biztosan lezárult ilyen-olyan vizsgálat esetén hamvasztható az elhunyt.
Ami legjobban izgatja az embereket a témával kapcsolatban - ugyanakkor, ha nem ismerik a tényleges folyamatot, akkor el is borzasztja - az a tényleges hamvasztás menete. 
Nem véletlen, rengeteg tévhit, és felnagyított mendemonda kering róla.

Az egyik ilyen: ha csak simán betolják az elhunytat a kemencébe, akkor a hő hatására felül. Ezért a hamvasztómester elvágja az inakat még a kemencébe tolás előtt. 
Ez egy nagy butaság. Régen direkt húzták vele az embereket. 
Debrecenben a pletyka okát is tudni lehet: 
volt a városban egy idős hamvasztómester, aki nagyon élvezte azt, ha rémisztgethette  az embereket. 
Szeretett a középpontban lenni, úgy tetszelegni, hogy valóban bennfentes. Bennfentesebb, mint bárki a témában. 
Na, erre fele ő terjesztette el a felülős eseteket. 
Valamikor régen még nem gázfűtésű volt a hamvasztókemence, hanem széntüzelésű. Ennek egyik hátránya volt, hogy egyenetlen volt a hőhatás. Így aztán a kezdeti időkben előfordulhatott, hogy a test  megmozdult az egyenetlen hőhatás miatt, de olyan fokú mozgás lehetetlen lett volna, mely felüléshez vezet.  
A hamvasztómester feladata között pedig nem szerepel a testhez való hozzáérés, ő gépeket, kemencét kezel, és a hamvasztással kapcsolatos egyéb teendőket végzi el. 
Nem igaz az sem, hogy alá gyújtanak az elhunytnak. 
A kemencét üresen felfűtik 7-900 fokra, majd betolják az első hamvasztandó testet olyan koporsóban, amit a család megrendelt. A meleg hatására öngyulladás megy végbe, mégpedig egy pillanat alatt, és azonnal elkezd égni minden. Sokkal nagyobb hőfokon, mint az eredeti volt.
Egy teljes folyamat nagyjából háromnegyed órát tart. 
Viszont a rákos betegek, és az alkoholistáknál hosszabb az idő, pontosan senki nem tudja megmondani mitől.  

Maga a látvány - bár természetesen megrendítő, elgondolkodtató - de tiszta, ünnepélyes, természetes. És semmi irtózat, semmi borzalom. 
A kramatóriumokban általában vannak hamvasztási napok, amikor egyszer "gyújtják" be a kemencét, a továbbiakban a test saját maga ég. 
Az sem valós, hogy  keveredhetnek a testek. Ha csak nem történik valami eget verő figyelmetlenség - lehetetlen, hogy mást hamvasztanak, mint a kiírt. A testen is vannak azonosítók, a koporsóban is.  Ráadásul a folyamat során kötelező a többszöri  ellenőrzés. 
Ha valami kétség merül fel, abban a pillanatban a folyamat leállítódik. 
Butaság az, hogy egyszerre több testet is hamvasztanak. Ilyen csak olyan értelemben fordulhat elő, mint ahogy  Debrecenben is, hogy sokszor egyszerre két hamvasztókemence működik egy jobb, és egy baloldali. Közötte pedig a közlekedő útvonal, vagyis a helyiség bejárata. 
Egyikbe az egyik, másikba a másik koporsó kerül, lehetetlen is lenne másképp, hisz csak egy fér be, csak annyi hely van, hogy betolható legyen a koporsó - erre a célra egy villás szerkezetük van, ami legjobban a targonca emelőlapjára hasonlít. 
Nem hagynak a testből hamvakat a kemencében - ez is a hamvasztómester feladata - egy szerszám segítségével mindent kihúz, és egy olyan szerkezetbe rakja a maradványokat, ami egy betonkeverőhöz hasonlít, fém golyókkal egyetemben. Ennek a szerkezetnek a dolga, hogy a maradványokat - amik még egyben vannak - összezúzza, hogy por szerű anyag legyen.
Tudni kell, hogy ekkor a hamvak között már csak a csontok, és a ruha marad -  a koporsó hamvaival együtt. Minden más égés közben a kéményen keresztül távozott.
Ha volt arany véletlenül az elhunyton, vagy volt arany foga - az a hamvasztáskor megsemmisül, szabályosan elpárolog a magas hőfok miatt (amúgy szabálytalan vele hamvasztani, vagy temetni)
Az orvosi inplantátumokat sem adják el, ugyanis ezek már régen csak ötvözetek, semmi értékes anyag. 
Amikor kihűltek a hamvak, akkor belerakják egy belső urnába, amit majd lehegesztenek. De előtte belekerül egy agyagból égetett lapocska, melyen egy szám van. Ez alapján be tudják bármikor azonosítani az elhunytat.  Olyan,mint egy személyi. 
Bár fölösleges dolognak tűnik, de mint mindennek, ennek is oka van. 
Jó ideje engedélyezett már, hogy a családnak kiadják a hamvakat. Viszont előfordult már a történelemben, hogy itt-ott találtak elhagyott urnákat. Valami miatt terhessé vált az urna, nem tudtak mit kezdeni vele, próbáltak megszabadulni tőle. Bokor alatt, padláson, vagy megkísérelték a temetőben elásni valahol. 
Az azonosító viszont ilyen esetben biztos pont, tudható belőle, hogy ki a felelős az elhunyt nyugalmáért, melyik rokon.
Van, ahol hamvasztáskor kérik, hogyha lehet ne legyen az elhunyton műszálas ruha, hogy mérgező anyagok ne távozzanak az égés folytán. Ezt nem mindig tartják be, viszont elég komoly szűrőrendszer van. 

Manapság már a városokban a temetések nagy százalékát a hamvasztások adják. Ennek oka részint az anyagiak, - hisz a sírhely drága, és ez a fajta temetkezés lényegesen olcsóbb, mint a koporsós, hagyományos - részint a helyhiány. 
Sok családnak azonban még ez is túl drága. Nekik volt, vagy inkább lett volna jó megoldás az egykori temetkezési biztosítás, amit egy állandó, fix összeggel kellett fizetni, nyilatkozni  kellett róla, hogy gondolja az ügyfél az egészet, aztán baj esetén szólni nekik, és minden gondot levettek a hozzátartozók válláról. 
Próbálkoztam e téren "biztosítósként", sajnos nem volt még felkészülve erre a szolgáltatásra  a  társadalom. 
Ha csak megemlítette az ember, hogy mivel foglalkozik, már le is seperték a témát. 
Jött a struccpolitika. 
Ha nem beszélünk valamiről, akkor az nincs is....
Fotó: kmks.blog.hu
saját cikk forrás
loading...
728x90
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!