Miért szeretik az emberek a hazugságokat és pletykákat?

Azt mondod, nem szeretik?
Dehogynem. Csak ne róluk szóljon..
Manapság is azt hallgatják, s olvassák, nézik szívesen, -  régen is ez ment.
Régen ment a letyepetye, meg a szájról-szájra hírvitel. 
Mire a hír megérkezett, addigra már nem is hasonlított szinte az eredeti történetre, de épp ez volt a lényeg. 
Így lehetett jól csámcsogni rajta. A szomszéddal, a szomszédasszonnyal - lehetőleg az érdekeltek háta mögött, összesúgva. 
Hogy a nagy része nem is volt valós? Lényegtelen. 
De lehetne akár igaz is, nem? Ki tudja... senki nem volt ott...
Manapság is ez van.
Az emberek azon problémáznak, hogy álhíroldalak, meg hazudik a média, de mégis mindenki ezeket az oldalakat, csatornákat bújja. 
Akik a facebook-on vannak, azoknak nagyon nagy része igenis arra kíváncsi, hogy ki mikor halt meg, meg hogyan, hányan voltak körülötte, ki siratja, ki örül az egésznek. 
Hogy, és hová, mikor temetik el, ki lesz ott, ki nem lesz. 
A temetésnél is nem az a lényeg, hogy aki meghalt, ki volt, mit tett - hanem hogy ki volt ott, ki nem volt, ha nem volt, akkor miért, miért nem ment el, ha elment, akkor mit keresett ott, biztos csak azért, hogy...
És mindez miért? 
Miért mindenki a csámcsogós oldalakat bújja - persze titokban, letagadva, hogy ő olyat is olvas...?
Ugyanaz a helyzet, mint régen a pletykával.
Saját problémájáról terel az ember.
Részint addig se a saját bajával foglalkozik, hanem kikapcsolódik az agy, másrészt meg legalább látja, hogy másnak is van baja, gondja, nem csak neki. 
Ha már jobb sorsa adatott a másiknak, legalább a nagyobb bajaik hasonlóak. 
És ez számára megnyugtató. 
Nincs egyedül a világban a sok problémával.
És azért az is felemelő, sőt "májhízlaló", hogy amit az élet egyik kezével adott - persze másnak - azt a másikkal visszaveszi valamikor...
Úgyhogy a dolog kiegyenlítődik...
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!