Mi nem volt a hatvanas években?

Ez bizony összetett kérdés. 
Mert volt, ami nem volt, vagyis egyszerűen nem lehetett kapni, nem lehetett egykönnyen hozzájutni, és volt olyan is, ami még nem volt: még nem is létezett. 

Így konkrétan nem nehezítette meg életünk, csak utólag elmélkedhetünk rajta, hogy élhettünk nélküle.
Az, hogy nem volt internet, nem volt számítógép, nem volt mobil, és nem volt egy csomó elektornikus kütyü - fel sem vettük, mert természetes volt.
Internet helyett könyvtárba jártunk, és újságot vásároltunk. 
Számítógép otthon nem igazán kellett volna. Ha játszottunk, akkor vagy kint az udvaron, vagy bent társasjátékoztunk, dominóztunk, vagy egyszerűen csak malmoztunk - mondjuk. 
Ha valaki arról beszélt volna, hogy van olyan telefon, amit mindig magánál hord az ember, akkor minimum elmebetegnek tituláltuk volna, hisz hogy lenne olyan hosszú vezeték, hogy mindenhová magunkkal vigyük. 
Egyrészt nincs is otthon még vezetékes sem, de ha lenne, akkor is csak a sok járókelő miatt összegabalyodnának a vezetékek. Úgyhogy ez az ötlet felejtős...
Nem volt otthon szinte senkinek vérnyomásmérője, vércukormérője se sok embernek. Vérnyomásmérő még csak a higanyos volt, ahhoz pedig érteni kell, meg minek...? Akkoriban még úgy voltak vele, hogyha 60 éves vagy, akkor a 160-as vérnyomás tökéletes, ha 80, akkor még a 180-as is elmegy... Más világ volt.
Keveseknek volt otthon fürdőszoba mérleg, az utcán lehetett méretkezni. 
Az is pont elég volt. Nem szerettek az emberek a súlyukkal szembesülni. 
Időnként ránéztek, épp hol tartanak, de nem volt a pár naponta ellenőrzés. Minek...?
 Az a lényeg, hogy egészség legyen.
Amúgy is akkoriban még azt tartották egészségesnek, akin volt egy kis túlsúly. 
Volt munka mindenkinek, viszont kevés volt a fizetés. 
Pontosabban elég volt a fizetés mindenre, mert alig volt valami a boltokban. 

A közvetlen megélhetésre meg volt a megélhetés, másra meg úgy sem kell? Hisz még ekkor jött be a tv, a nagyvárosokban csak 1960 után lehetett fogni az adást, tehát 1960-ban a tv-vásárlás sem lehetett a cél. 
Volt rádió, éjjel-nappal az ment, akinek volt mit aprítani a tejbe, annak lemezjátszója is volt. 
Az átlagember ilyesmit nem vett /lemez, lemezjátszó/. 
Nem volt kocsi csak azoknak, akik jól helyezkedtek - legalábbis az időszak elején - volt tömegközlekedés, villamos, autóbusz. 
Metró? Ugyanmár...! Az majd csak a hetvenes évek elején.
Nem volt hűtő, mosógép, centrifuga. Már megjelentek, de olyan drágaság volt, hogy mindegyikre egyenként évekig kellett kuporgatni.
Ráadásul ekkor még sok helyen - tanyavilág, falu - még villany sem volt. Így aztán a használata bajos lett volna.
Sok helyütt nem volt fürdőszoba, sőt még víz sem volt a lakásban. De még az udvaron sem. 
Sokan hordták a vizet a kútról. 
Úgy kellett naponta tisztálkodni, hetente fürdeni, mosni, takarítani, mosogatni.  
Alig volt néhány üzlet - a mostani szinthez képest - és a választék is bajos volt. Nem voltak hipermarketek, de voltak kisboltok, ahol az eladó ismert, és ahogy tudott, kedvezett.
Nem tudtad egykönnyen felhívni a mentőt se, mert telefon nem volt közelben, vagy szomszédnál, vagy az utcai fülkéből telefonálhattál, ha nem volt éppen rossz. 
De volt járőr, akinek ha szóltál hogy baj van, akkor hívták a mentőt.
És nem volt egészen a hetvenes évek elejéig nagyvárosokban sem intenzív osztály. Mindenkit egy helyen kezeltek...
De igazság szerint - azt sem tudtuk, hogy lehet...
A tanyán élőknek meg amúgy is mindegy volt, még sokszor falura is másfél-két óra múlva ért ki a mentő, akkor meg már úgyis mindegy...

Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...