"Lesz még itt nagy-nagy szegénység...

...olyan, amikor majd tehénlepénnyel tüzelnek..."
Eltelt jó idő és tömegesen csak azért nem lett hasonló a helyzet, mert mára már a tehenek is eltűntek.
Legalábbis csordák nincsenek, akinek meg tehene van, és saját maga legelteti, gondozza, annak meg van tűzifára valója, vagy kivágja a föld széléről szépen sorban - úgysem ellenőrzi a kutya sem.
Valamikor a nyolcvanas évek végén egy keleti településen éltem, közel a román határhoz, talán 10 km-re.
Mindenki odáig volt a politikával, nyakunkon voltak a változások, azt hittük, hogy ezután már a Kánaán jön, minden csak jobb lehet. Minden téren...
Ugyanaz az az öregember, aki a fentieket is jelezte előre - és aki amúgy minden nap megtett 10 km-t biciklivel oda, 10 km-t vissza a szőlős-, krumplis kertért, hogy művelhesse még 84 évesen is - azt is jelezte, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a keze", legalábbis a legtöbbnek... És szerinte politikusok között általában az a nyerő, amelyik  legnagyobbat füllent...
Akkor ezeken a dolgokon csak nevettem. 
Úgy voltam vele: beszél az öreg hülyeségeket, még hogy szegénység... Hisz jönnek a változások, utána pedig csak jobb lehet.
Először még azt mondták: Jön két év, amikor meg kell húzni a nadrágszíjat, utána már sokkal jobb lesz. 
A gond, hogy még sokan mai napig nem tudnak engedni azon a szíjon egy millimétert sem... 
Aztán nagy bizakodás ide, vagy oda...  az élet sajnos őt igazolta...
Nem véletlenül szennyezett a levegő, a szegény ember mindent eltüzel, amit talál. 
Akkoriban, ha valakinek nem volt tüzelője, akkor akár a szomszédság is adott neki. Kivágandó fát, vagy napraforgó szárat, kukorica csutkát - mindegy, de valamit adtak.
Volt egyfajta összetartás.  
Most senkire nem figyelünk, még az egyedül élő öregember is azt tüzelhet, amit talál. Ha van fája, de ereje nincs, hogy felcsetkelje  gyújtósnak, akkor akár a fa mellett is megfagyhat, senkit sem foglalkoztat. 
 Amelyiknek meg nincs pénze fára, az tüzeljen szemetet, vagy szekrényt, ruhát, cipőt - amit épp nélkülözni tud. Az ő dolga, a lényeg, hogy ne is tudjak róla...
Ha valaki nyomorog, akkor elintézzük egy kézlegyintéssel - dolgozni kéne menni. Még akkor is, ha járni nem bír. 
Mert könnyebb a másik hátán taposni, mint meglátni a fától az erdőt.
Hát igen: Ez az öreg akkoriban azt is mondta: Sose arra figyelj gyermekem, amit mondanak... Mert mézes-mázos mindenki tud lenni! Az életben is hiba annak hinni, aki saját magáról csak szépet tud állítani. 
Csak abban bízz, aki belátja hibáit, és nem mártogatja mézbe a szavait... És aki nem ígérget, hanem ígérés nélkül tesz valamit...
Fotó: Fortepan.hu/Urbán Tamás
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!