Az 1980. december 15-i gyermekrablás története

Volt egy bűneset, még az 1980-as évek elején, ami az egész országot felforgatta. Egyszerűen az emberek nem akartak hinni a fülüknek, hogy nálunk is megtörténhet hasonló, egy gyermeket elraboljanak. Méghozzá nem is akárhonnan - akkoriban még szokás volt a bolt előtt hagyni a babakocsit, fel sem merült senkiben, hogy bárki hozzányúlhat. 
De nem őrizetlenül hagyott babakocsiból, hanem bölcsődéből vitték el a nagyjából két és fél éves gyermeket, Cs. Orsikát. 
A gyermek a XVIII. kerületi Keszőce utcai bölcsődébe járt, oda ment be délután fél négykor egy ismeretlen nő (Ákos Sándorné), és adta elő azt a történetet, hogy ő az édesanya nővére, és a gyerekért küldték. Elég nagy lélekjelenléte lehetett, hisz ekkor már bármikor megérkezhettek volna a szülők. 
A gyerek úgy nézett ki ismeri, nem sírt, természetesen fogadta, hogy jöttek érte. A nő meg szépen átöltöztette, aztán elindult vele.
Ekkoriban még kevés volt a telefon az országban, nem volt evidens, hogy valakire csak úgy rászóljanak, leellenőrizzék, valóban ők küldték-e a kicsiért az ismerős asszonyt.
Ahogy elmentek, nem sokkal később megérkezett az édesanya ismerőse, egy 14 fiú, aki már valóban a kicsiért jött. Sírva szaladt az anyához, hogy elújságolja a hírt. A bölcsődében pedig már hatalmas lett a felfordulás. 
A nyomozók a környéket kutatták, a szülőket pedig a kapitányságon hallgatták meg. 
Ott is maradtak még egy ideig, várták, hátha történik valami.  
Mindenki átérezte a szülők aggodalmát, a nyomozók, és az egész állomány próbálta kihozni magából a maximumot. Ekkor már 1000 ember dolgozott az ügyön, és biztosra lehetett venni, hogy a gyermek él, nem klasszikus gyermekrablásról lehet szó. 
A gyermek eltűnése után eltelt másfél hónap, míg végül már segítséget kértek a nyomozók is, megjelent az újságokban is a hír, a fontosabb adatok, és a Kék Fényben is bemutatták a gyermeket elrabló nő fantomképét.
Végül ez utóbbi alapján sikerült megtalálni az elkövetőt. 1981. február 9-én az asszony egy ismerőse házából kerékpáron akarta elvinni a gyereket, amikor elfogták.
Nem akart vele semmi rosszat  - persze ez nem mentség tettére. 
Volt férjétől elvált, és a gyermek a férjhez került.
Csakhogy közben ő megismerkedett egy férfival, akivel végül házasságot kötött. Hosszú ideig nem mert megmondani neki, hogy már férjnél volt, sőt még egy gyermeke is van, aki négy éves, és volt férje nevel.
Pedig újdonsült párja azt akarta, hogy a kicsit vállalják együtt a közös fészekben. 
Valódi gyermekét megszerezni nem tudta, ezért döntött e megoldás mellett.
Nem foglalkozott semmivel, mi lesz, ha a gyerek sírni fog, hisztizni, hisz hiányozhat neki az anya, és arra sem gondolt, hogy mi történik, ha netán megbetegszik - mivel akkor kellettek volna a papírjai... 
De a gyereket jól tartotta ez biztos, a kislány anyukájának szólította, sőt, később is úgy beszélt róla: másik anyukám.
Végül unokatestvére buktatta le, mert meglátta a Kék fényben, és beugrott neki, hogy a nő egy 2-3 éves gyereket mutatott be neki sajátjaként, holott már 4 évesnek kellene lennie. 
Sajnos az elkövető sorsa később sem rendeződött, többször kezelték Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben, majd 2011-ben  - amikor már masszív alkoholista volt - az őt állandóan terrorizáló "párját" megölte, és feldarabolta. 
Sajnos a történetnek így szomorú a vége...
Forrás: Ország-Világ, 1981. febuár 18./7.szám, Blikk.hu
Fotó: MTVA-archívum, Blikk.hu

Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...