47 éve történt az első magyar túszdráma...



1973-as,  téli szünet utáni,  január 7-12 közötti történet ez. 


Öt, végtelennek tűnő nap története...
Balassagyarmat középiskolai kollégiuma a helyszín, szereplői csupa fiatal "gyerekek". 
Előzménye a következő: Két testvér, Pintye András, és Pintye László (nagyobbik 19, kisebbik 17 éves) úgy dönt, hogy disszidál. Nem igazán tudni mi volt döntésük előzménye, hisz jó körülmények között éltek.
Apjuk párttitkár volt a Miskolc és Szob közötti határkerületnél, anyjuk pedig személyzeti előadó egy nagyvállalatnál. 
Mindenesetre a gyerekekre nem volt sok idejük, nem igazán foglalkoztak velük. Így aztán jöttek a balhék, kis idő múlva annyira elhíresültek, hogy a környéken már tartottak tőlük az emberek. 
Kiötöltek egy tervet, hogy kellene megcélozni a Nyugatot.  Úgy gondolták az lesz a legjobb mód, ha először megtanulnak lőni, aztán ezt a tudásukat felhasználva, no meg apjuk elzárt páncélszekrényéből kilopva a karabélyokat túszt szednek valahol, aztán valamiféle váltságdíjat, és szabad távozást követelve a túszokért cserébe - simán elhagyják az országot. 
Nagy eséllyel valami filmben láthatták a történetet, vagy hasonlót, és úgy gondolták kamaszfejjel, hogy ez az életben is megvalósítható. 
1973. január 7-én a tervet aztán tett követte, és simán bementek  a helyi lánykollégiumba, ahol az épp frissen látás örömét ünneplő lányok - hisz téli szünet vége volt éppen - közé megérkezve azokat túszul ejtették, majd ahová gyűjtötték a lányokat - azt a szobát elbarikádozták. 
Ágyakkal, székekkel, asztalokkal. Amik éppen kéznél voltak.
Szerencsére a lányok közül néhányan a WC ablakon  kiugortak, ők voltak az elsők akik hathatós információkkal szolgálhattak, de érdekes, hogy ekkor még a rendőrök nem hittek nekik.  Telefonon értesítették ugyanis a rendőrséget, de komolytalannak vették a bejelentést. Végül csak kimentek a helyszínre, és a hatóság elkezdett dörömbölni a koliszoba ajtaján, erre pedig golyózápor volt a válasz.
Ekkor értették meg a rendőrök, hogy valóban baj van.
Röptében kiérkezett a rendőrkapitány is, a férfi apjuk jó barátja volt amúgy. Elkezdődött az alkudozás. A fiatal srácok jelezték, hogyha nem tűnnek el a rendőrök, akkor a lányok közül kettőnek baja eshet...
Innentől már komoly volt a dolog, a rendőrök tudták, hogy csak összehangolt munkával tudnak sikerre jutni. Az ügy átkerült a központi belügyi szervekhez. 
Ekkor történt meg a követelések ismertetése is. 
Akartak maguknak egy buszt lefüggönyözve, aztán hogy egy repülőt biztosítsanak Ferihegyen, százezer nyugatnémet márkát, négyszázezer svájci frankot, egymillió dollárt, fegyvereket, és egy igazolást arról, hogy a pénzt és minden mást törvényes úton kapták a hatóságoktól. 
Ekkor már a szülőkkel próbálták simítani a dolgot, de a gyerekek nem akartak velük beszélni, keresetlen módon küldték el őket. 
Elindult a túsztárgyalás, a helyi kórház pszichiáter főorvosa vállalta magára a szerepet - akkoriban még ilyen "foglalkozás" nem volt. Ő tartotta a kapcsolatot a bentiekkel, vitt be magával élelmet, és vizet is. És ő volt az, aki hiteles képet tudott festeni a bent történtekről, a benti helyzetről. 
A srácok úgy gondolták, hogy nem igazán lesz következménye tetteiknek, hisz biztos mindent megtesznek majd azért, hogy egyetlen fiatal lánynak se essen baja bent, biztosak voltak benne, hogy a hatóságok minden lehetséges módon megakadályozzák, hogy a fegyvereiket használják.
Ez így is volt persze, csak nem úgy, ahogy ők gondolták.
Minden nappal romlott a helyzet, a lányok is kikészültek, és már minden elviselhetetlen volt számukra. A fiuk pedig mind jobban uralkodtak rajtuk, volt hogy térdepeltették őket hosszú időn keresztül, de olyan is, hogy nem mehettek ki a wc-re. 
Hiába volt a túsztárgyaló, a beszélgetések nem jártak eredménnyel. Mindenesetre a tárgyalások közepette már készült a terv a lányok kiszabadítására. 
Mivel a fiúk már az elején bebizonyították, hogy képesek a fegyverhasználatra, ezért a környék épületeit elfoglalták a mesterlövészek. 
A terv sikerült, 12-én nagy zajt csaptak. Kutyaugatással, teherautó hangját lehetett hallani, ami a nagyobbik elkövetőt kíváncsivá tette, és kinézett az ablakon.
Ezt a pillanatot használták ki a mesterlövészek, és lelőtték a fiút. A kisebbik testvér aztán megadta magát, a bíróság később 15 évre ítélték. 
Mindenesetre a lányokban a történet egész életre nyomott hagyott, nehezen dolgozták fel. 
Hogy aztán a szülők hogy tették túl magukat az egészen, valaha is túl tudták-e tenni, az már egy más történet.
A lakosság hetekig nem tudta magát túltenni a történteket. Munkahelyen ez volt a téma, baráti beszélgetéseknél fel-feljött az eset. A legtöbben a szülőket hibáztatták, hogy nem figyeltek a fiaikra eléggé. Persze ettől nyilván bonyolultabb volt a történet...
Olyan dolog volt ez, amiről úgy gondolták, hogy a szocializmus keretein belül nem történhet meg...
Fotó: Youtube.com, Wmn,hu

Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!