13 éves korodban hordtál magaddal kést?


Csak azért kérdem, mert hogy egy 13 éves esztergomi lány megszúrta, hátba szúrta iskolatársát. Nem..., nem körzővel - késsel...


És a legjobb, hogy amúgy is eljárás volt vele folyamatban, mert hogy felfegyverkezve, rablással is próbálkozott már.
A mentő körülmény az esetben: intézetben nevelkedik, nevelkedett - vagyis nem igazán ismeri a szeretetet..
A gond az, hogy tettlegesen nekimenjen gyerek egy másiknak - azért nem annyira egyedi eset. Ok, egy átlag suliban nincs náluk kés (remélhetőleg), de ott van a könyv, amivel jól lehet püfölni, ott van a csuka, amivel tökéletesen lehet rúgni, és ott van a száj, amivel olyan ki lehet kezdeni valakit, hogy a másiknak idővel élni sincs kedve, nem hogy iskolába menni. 
Lehet, hogy túl jó suliba jártam, de nálunk még verekedés is igencsak ritkán fordult elő két gyerek között, a 8 év alatt talán kétszer, az is mindkettő a legelső tanítási napon, elsőben.
Egy biztos, hogy akik első nap verekedtek, azok egész 8 évben - ha tehették - kerülték "haragosukat". De nem mentek egymásnak, nem raktak keresztbe a másiknak - egyszerűen levegőnek nézték egymást egészen nyolcadikig. Akkor aztán egyszer csak kibékültek.
Hogy mit hordtunk akkoriban a suliba?
Hát - legfőképpen saját magunkat, mégpedig rendszeresen. Akkortájt tényleg csak ha nagy baj volt otthon, vagy betegség esetén hiányoztunk. Nálunk általánosban nem volt lógás, lett volna nagy patália belőle, ha próbálkozunk.
Hordtuk a legújabb játékot, már ami kis helyen elfért. Lányok a Nyugatról hozott Barbi-babát, vagy illatos radírt, a külföldről hozott hologramos képeslapot, emeletes, szuperül felszerelt tolltartót, a fiúk kártyát, meg mágneses sakkot, egy kis magnót, meg hozzá kazettán - akkor még nagy szám volt - egy tízperces dobszólót...(kifejezetten a lányok idegesítésére).
Amúgy a régi időben - ha valami gubanc volt az iskolában, eltűnt valami, vagy olyan dolgot vittünk be, ami tiltott volt, például naprát - akkor bizony a tanár kipakoltatta mindenki táskáját. - igen, ilyet mostanában már nem lehet... 
Nem igazán arra ment a játék, hogy akkor, ott lefüleljenek, mert úgyis tudták, hogy kitalálunk valami megoldást... Viszont az biztos, hogy másnap már meggondoltad, hogy a táskádba rakj tiltott dolgokat. 
Persze ez más eset... a gyereknél alapból ott volt, hisz intézetben nevelkedett. Mindenesetre érdekes, főleg ha olyan gyerekről van szó, aki problémás eset... 
Mi kis semmi kölykök voltunk, mai szemmel angyalok...
Ha szemeteltünk, a padban szemetet hagytunk - ott is csak egyszer kellett kiszedetni a "kölkökkel" a lomot, és a kukába rakatni. Onnantól kezdve biztos, hogy különös gonddal figyelt rá, hogy semmi ne maradjon utána, sőt még akár másokra is rászólt, hogy tisztán hagyják maguk után a "portát".
Volt ügyeletes tanár, aki valóban mászkált a folyosón végig, és bármi hangoskodás volt, valahogy azonnal ott termett, és ráncba szedte a bandát. 
Akkoriban azt nevelték belénk, hogy a problémát nem erővel, hanem ésszel kell megoldani. Ha egy gyerek netán verekedős volt a suliban, arról a pedagógusok egyből megállapították, hogy otthon tuti problémás a helyzet. Valamelyik szülő agresszív lehet, azt másolja. 
De csak úgy, egy átlag gyerek még csak nem is gondolt arra, hogy egy hajhúzáson, lökdösődésen, vagy netán szivaccsal, vagy papírgalacsinnal dobáláson kívül másképp is lehet.... 
Hogy komolyan kezet emelhetünk a másikra... Egy gyerek...? Egy másik embert? 
És a nevelő a legtöbb esetben szinte semmit nem tehet, mert joga van a gyereknek. 
Szinte mindenre és mindenhez. 
Fotó: Fortepan.hu/Domonkos Éva
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!