Szinte biztos: olyan hóesést, hideget nem szeretnél, mint a '87-es januári volt





Lassan 33 éve lesz annak az ítéletidőnek, amihez hasonlót előtte nem tapasztaltunk, de még az idősek sem tudtak beszámolni ehhez foghatóról. 


 Addig is voltak hidegek persze, meg nagy havazások is, de hogy az egész országra kiterjedő katasztrófahelyzet alakuljon ki - ilyenről még nem hallottak az aggastyánok sem. 
Az egész január 10-én kezdődött, egy ártatlan kettős fronttal kezdődött minden. Észak-nyugatról jött a hideg, délről pedig a meleg ciklon. Ezek pedig összetalálkoztak...
Ez a nap szerencsésen legalább szombatra esett, annak is az estéjére - de az is lehet, hogy szerencsétlenségre, hisz így elég sokan tartózkodtak az utakon, vonaton. 
Látogatóba, kirándulni mentek, és elkapta őket az ítéletidő. 
Ami még először nem is volt igazi ítéletidő. Esett a hó. 
 Aztán esett, meg megint esett - és nem állt el. 
De ez volt a kisebbik baj, a nagy az volt, hogy ez az egész nagy hideggel, és ugyanakkor hatalmas széllel érkezett. Azzal a fajtával, amit már a szabadban elviselni nem lehet, hiszen a széllökések időnként még a 100 km/órás erősséget is túllépték néhány helyen, ám még az átlagoska is 80 km-es lehetett. 
Ez volt az oka annak, hogy a 10-én este, és éjszaka leesett hóból másnapra hatalmas hótorlaszok lettek, így aztán jó pár település környékén járhatatlanok lettek az utak, és akik azon az útvonalon tartózkodtak - ott is maradtak. 
A hó meg csak tovább esett, majd lefagyott, majd újra ráesett - úgyhogy más lehetőség híján a Néphadsereg is megpróbált a lakosság segítségére kelni páncélozott, lánctalpas járművekkel. 
Magyarországon ritkán fordul elő, hogy a nappali hőmérséklet is mínusz 10 fok alatt marad, ekkor viszont még a mínusz 17 foknál sem kúszott a hőmérő higanyszála magasabbra. 
 Jóval több tüzelő fogyott, és várható volt, hogyha így marad a helyzet, akkor az élelmiszerellátással is gondok lesznek. Akinek meg épp ekkor fogyott el a tüzelője, azoknak pechje volt, de rendesen. 
Hideg szeles időben még a gázból is jóval több kell, néhány napos kemény tél miatt a számla a duplájára nőhet. 
A betegeket csak a Honvédség, és a Közterület segítségével tudták a mentők kórházba szállítani, ráadásul az elfagyott vezetékek miatt még az áramszolgáltatással is bajok lettek, sok településen csak petróleummal, vagy gyertyával világíthattak - ha volt otthon belőle. 

De nem csak a vidék volt rossz helyzetben, hanem Budapest is szinte kihalt, egyes helyein teljesen leállt a forgalom. 
 Nem csoda, hisz még a parkoló autók sem látszottak ki a hótakaró alól. 
Ebben a helyzetben épeszű ember nem ült gépkocsiba, értelmetlen volt. Ha mégis indulni kellett, akkor megpróbáltak az emberek tömegközlekedési lehetőség után nézni, de ez sem volt veszély nélküli, mint ahogy ezt jelzi is: Vasárnap este a fogaskerekű két szerelvénye ütközött az egyik elfagyott fékrendszere miatt. A két vezető meghalt, sok volt a sérült. 
 Eljött a hétfő, és a hó még mindig csak esett. Ekkorra a hegyekben már több, mint fél méteres volt a "hólepel", de még sík vidéken is legalább 20-30 cm vastag hóréteg takarta az utakat, földeket. 
Sokszor elég volt az embereknek a házajtótól a kapuig elkotorni a havat, és még a ház előtti járdát tisztává tenni, hogy legalább ott lehessen közlekedni. De csinálták, mert csinálni kellett. 
 Ráadásul később, a beköszöntött melegfront hatására ónos eső hullott a déli megyékben, jégpáncéllá változtatva mindent. 
 Ám a legrosszabb helyzet Székesfehérvárott és környékén alakult ki, itt rengeteg volt az elzárt település. 
Gondot okozott az élelmiszerellátás, és a betegszállítás is. A mentésben még a szovjet páncélosok is részt vettek. 
 Viszont érdekes módon a vasúti váltók a korabeli híradások alapján nem fagytak el, az idei két centiméteres hónál már az elfagyástól tartott a MÁV, késtek is a vonatok miatta több mint két órát. 
1987. Január 13-ára aztán eljutottak oda, hogy Pesten sem tudtak minden boltba szállítani élelmiszert, főleg a kis boltok maradtak hoppon, így aztán ha valaki kenyeret, tejet vagy más fontos dolgot akart venni, akkor kénytelen volt ABC-be, nagyobb élelmiszerboltba menni. - Ekkor még hypermarketeknek nyoma sem volt... 
És mint minden hasonló helyzetben hatalmas igény alakult ki kenyérre, tejre, és mindenre, ami eszükbe jutott az embereknek - ilyenkor a lakosság valahogy szeret bespájzolni. 
 Hiába sütötték a pékek folyamatosan a kenyeret, mégsem volt elég. Ment érte a veszekedés. 
Az oktatási intézményekben nem volt hivatalos szünet elrendelve, legalábbis
általánosan. Viszont a bölcsikben, óvodákban, iskolákban - bár nyitva tartottak - de gyerek kevés jelent meg a kialakult közlekedési problémák miatt. 
Aztán végre csütörtökre  normalizálódott a helyzet, bár előző nap Fejér megyében még 400 embert kellett menteni - ezen a napon végre már nem fújt orkánerejű szél - hathatósan el lehetett kezdeni a hóeltakarítást.
Ezzel pedig a lakosság ellátása is rendeződött.
Fotó: Fejér Megyei Hírlap, MTI. Kleb Attila

Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...