Szilvalekvárból ha akarom desszert, ha akarom szaloncukor




De legalábbis egy izgalmas, kellemes édesség.
Valamikor a 90-es évek elején egy román határ közeli, nem is annyira kis faluban éltem, nem voltunk nagyon eleresztve anyagilag, próbáltunk volna takarékoskodni.


Úgy gondoltuk, hogy a szaloncukrot majd megvesszük az utolsó pillanatban, akkoriban az ünnep délutánján már olcsóbban adták.
Már napokkal előtte látszott, hogy itt bajok lesznek, mert elfogyott a polcokról, és az eladók jelezték - nem érkezik több szállítmány. 
Közeli városba bementünk, Debrecenben is megnéztük - sehol semmi, reménytelennek látszott a helyzet. 
Nagy eséllyel a Zsibin lett volna, de rossz tapasztalatok miatt élelmiszert nem vettünk ott - úgyhogy más megoldás után kellett néznünk.
Volt már, hogy fondant szaloncukorral próbálkoztam - ez olyan, mint a régi konzum - nem igazán volt nyerő a gyerekek előtt.
Szétnéztem hát, mi van otthon. És mi az, ami passzol egymáshoz.
Előkotortam  egy adag házi szilvalekvárt, abból az igazi kemény fajtából - ez volt a hazája, könnyen hozzá lehetett jutni.
Volt otthon kókusz - akkor nálunk süteményekhez alap volt, mindig volt pár zacskóval.
És volt tortadara, meg csokoládé is bőven - ez utóbbi a Mikulás maradványaiból.
Úgy döntöttem, megpróbálunk ezekből kihozni valamit.

Arányokon persze változtatni lehet, és akár másfajta asztalt dolgokat is keverni lehet bele, de  pluszban dió is mehet bele,  biztos izgalmas lesz tőle a finomság.

Hozzávalók: 
1/2 kg kemény szilvalekvár
20-25 dkg kókusz reszelék
1 csomag csokidara, vagy
csokoládé felolvasztva

A szilvalekvárt felhasználás előtt fél órára meleg helyre tesszük, mert e nélkül képtelenség vele bármit csinálni. Az a fajta jó hozzá, amit úgy kell az edényből kiimádkozni, annyira kemény. 
Egy edénybe beleszórjuk az összes kókuszt, aztán mehet rá a szilvalekvár. Ezzel jól átgyúrjuk. Kissé reménytelennek tűnik a dolog, hogy egyszer minden kókusz szem belekerül, de nem kell feladni, össze lehet az egészet dolgozni. Ha netán félünk, hogy nem lesz elég édes, akkor rakhatunk bele gyúráskor egy-két kanál porcukrot, de többet tényleg nem kell, fölösleges. Ettől a gyúrás művelete is könnyebb lesz. 
Ha már jól összedolgoztuk, egyenletesen van benne a reszelék, akkor kis  gombócokat formázunk belőle, majd sodrunk rajtuk egyet, így hasonló lesz kinézete a szaloncukoréhoz.
Ha a formázással megvolnánk, jöhet a csokidara fürdő. Óvatosan akár meg is nyomogathatjuk benne.
De ha van elég energiánk, akkor csokoládét olvasztunk gőz fölött, majd ebbe forgatjuk a lekváros kókuszos finomságot. 
Rácsra rakjuk szikkadni, hűlni, majd utána selyempapírba, vagy fóliába csomagoljuk.



Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...