Régen szeptember 1-én fogták hízóra a disznót



A  naponta kijáró disznó falkát csürhének hívták...

Miért? Hát nem egész évben hízott?
Nem bizony. A régi állattartás más volt mint manapság, a sertések nem egész évben az ólban voltak, egészen hízóra fogásukig kijártak a legelőre a csürhével.
Volt a csürhe, ami tavasztól őszig kijárt a legelőre, a közismert konda viszont nem járt naponta haza, tartósan a legelőn, vagy akár erdőn tartózkodott. 
Ezek az állatok még soványak voltak, hisz sokat mozogtak, ráadásul élelmük is más volt, mint azoknak, amiket már hízóra fogtak. 
Mivel a disznóvágásoknak meg volt a fix időpontja - András napja, és karácsony közötti 4 hetes időszak - ezért a hízóra fogást sem össze-vissza, hanem nagyjából egy időszakban: szeptember 1-re tették.
Amelyik sertést a torra szánták - azok innentől kezdve nem mentek ki a csürhével legelni, a háznál is ólban tartották, hogy minél kevesebbet mozogjon, hizlalni kezdték.
Takarmányozása megváltozott, a napi nagyrészt zöldtakarmány, kevesebb szemes helyett az arány fordított lett, és az is erőteljes.
Kukoricát, borsót, búzát, répát, krumplit adtak neki moslékban, megkapta a konyha leeső hulladékait, és a maradékokat, de még az első - még nem szeres - mosogató vizet is. Hisz zsír, ételmaradék volt benne, amit így legalább hasznosítottak, nem ment pocsékba.
Sokszor víz helyett ivóst adtak neki, ami tulajdonképpen egy nagyon felvizezett moslék.
Így aztán, ezzel a takarmányozással 3-3 és fél hónap alatt a sertés súlyban akár a duplájára is nőhetett. Ez fontos volt, hisz a 100-120 kilósakat akkoriban még nem nézték semmibe.
Fontos volt a zsír, a szalonna, és hogy legyen húsból is, zsírból is elég - azt a régi időkben csak ily módon lehetett elérni.
Fotó: Fortepan.hu/Bauer Sándor

Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!