Régen milyenek voltak a magyar sztárok?




Anyu szokta mondogatni időnként: Tehetségesek...
És ebben minden benne van. Nem sztárocskák, hanem sztárok voltak - még akkor is, amikor elvileg nem is volt sztárolás.
De attól még a közönség tudta, hogy mi az érték, és ki az, aki többet ér...
Itt az alapvető különbség amúgy: Régen csak akkor lehettél sztár, ha volt benned valami... amit úgy hívnak: művészet.
Ma meg minden mesterséges... 
És a sztárolás egyáltalán nem a tehetség függvénye...
A régi sztárok nem celebek voltak, hanem olyan művészek, akikre még évtizedekkel haláluk után is emlékezünk - és nem csak azok tudnak róluk, akik egy időben éltek velük, hanem a fiatalabb generáció is, tudják hogy kik voltak, ismerik művészetüket -  annál pedig nincs nagyobb dicsőség.
De az is igaz, hogy sokkal kevesebben voltak. 
Nem volt évente 5 tehetségkutató, meg 10 színiiskola - mégis jöttek-jöttek a tehetségek. Spontán, maguktól... Mert az igazi tehetséget nem kell kutatni, az előbb-utóbb megmutatja magát...
Ma meg mivel lehet kitűnni? Van egy átlagoska spiritusz, a többit meg már szállítja a bulvár. Új barát, egy év alatt akár már a harmadik. Csodálatos fogyás - pár év alatt akár a hatodik. Gyermekvárás, gyermekszülés, családi tragédia, családi öröm, gyermekkori trauma, a gyermek iskolába megy, házasságkötés, két év múlva válás, a problémák kibeszélése ország-világ előtt, betegség, csodálatos gyógyulás, hatalmas szerelem, pár hónap múlva még nagyobb csalódás... 
Régen voltak színészek, művészek, énekesek, tévébemondók, riporterek... 
Nekik is volt magánéletük, amit sem az újságok, sem saját maguk nem használtak fel pénzhajhászásra. 
Nagy eséllyel felfogták azt - mint ahogy manapság is vannak, akik felfogják - hogyha kirakatba rakod az életed, akkor az emberek előbb-utóbb csak arra emlékeznek. És mivel minden percedről tudnak, és főleg a botlásaid fogják meg őket, szimpla átlagember lesz belőled...
Főleg, ha túl sok más nincs is, amire emlékezhetnek....
Régen sokszor még azt sem tudta a közönség, hogyha egy művész megnősült, vagy férjhez ment. Az rontotta a "nimbuszt". 
Pletyka szinten igen, de nem kürtölték ki. Azt meg éppen nem verték nagydobra, ha a házasság tönkrement, vagy lett egy új szerelem - amiből még nem tudták mi lesz,  netán megcsalta egyik a másikat... Még válás után sem kürtölték ki a dolgokat, pusztán azért, mert az ilyesmi nem tartozik normálisan senkire. Csak arra a két emberre, aki megélte.
Ma még azt is tudjuk, ha egy sztárocska kés alá fekszik, mert a külsejével - szerinte valami gond van. Nem tökéletes. Mert nem az a lényeg, nem az a baj, hogy nem igazán tehetséges, hanem hogy a szeme körül több a szarkaláb, mint kéne, vagy a hasán ott van a karácsony nyoma.
"Rettenetes..."
Annak idején Honthy Hanna, aki köztudottan adott magára minden téren - nem azt mondta, hogy a múlt héten jöttem ki a kórházból, mert az arcomon kifeszítették a bőrt...
Hanem szemrebbenés nélkül azzal bódította közönségét, hogy egész életében nem használt mást, csakis Baba-krémet....
Nála meg volt a tehetség, az akarat, a maximalizmus, és mellette értett az emberek nyelvén. 
Azt mondta, amit az emberek hallani akartak - ha kicsit is figyelsz magadra, Te is jól nézhetsz ki még hetven felett is...
És végtére is: igaz is...
Fotó: Fortepan.hu/Kotnyek Antal


Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...