Mit mondott Nagyi, mikor Karácsony után az utolsó vendég is elment?



Ezt a pár szót minden évben - különböző variációkban - elmondta, de   attól függetlenül már a következő évben ugyanaz volt a menetrend.


Ahogy betette az utolsó családtag után a kiskaput, belépve a házba egyből azon sóhajtozott, hogy: "Soha többet ilyet...! Nem, nem, és nem!!! Hála az Égnek, hogy végre vége... Hogy mi a fenének kell ilyen nagy feneket keríteni ennek az egésznek...?! Mintha ilyen nekibuzdulás nélkül nem is lenne ünnep, az ünnep..."
Ettől függetlenül minden évben megvette már egy hónappal előtte a Karácsonyfát. Se nem nagyot, se nem kicsit, viszont igencsak takarosnak kellett lennie, ha meg akart felelni nagyanyó kívánalmainak. 
Formás, minden oldalról egyforma, egyenes, sűrű - még világért sem ritka, hogy csudájára járnak, milyen csúfságot vett ünnep tiszteletére.
Minden évben megsütötte a mézest már hetekkel előtte, úgy volt vele - van ideje puhulni a dobozban. Jobb, ha előbb meg van, mintha elfelejtődne.
Az ünnep előtt vágott egy disznót, hogy legyen hús bőven. Hisz ha jönnek a gyerekek, unokák, pakolni is kell nekik, meg aztán a három nap alatt  az a sok ember eszik is rendesen. A hús egy részét elrakta magának, a többit pedig már előre kiporciózta, és úgy rakta be a fagyasztóba. Rá is írta kié, jó nagy betűkkel, hogy szemüveget se kelljen felvenni, mert olyankor nincs ideje keresgélni.
Egy héttel előtte megcsinálta a nagytakarítást, de az egész házat végig. Ablaktisztítástól a padló suvickolásig, mindennel végzett. 


Aztán két nappal előtte már sütögetett. Ekkor készült a beigli, a zserbó, a habcsók, pogácsák, mindent, amit szerettek. A vendégek. Mert hogy olyankor az a lényeg.
Szenteste előtti nap aztán elkészítette a töltött húst, fasírtot, káposztákat. 
Aztán másnap hajnalban már föltette a halászlét, megtisztította, és besózta a halat - ami persze ponty volt, azt szereti mindenki.
Mire megérkeztek előszedte az ágyneműt, hogy kéznél legyen, majd átnézett mindent, hogy nehogy egy porszem kóricáljon valahol, mert az szégyen. 
Aztán mire várhatók voltak - szépen átöltözött - mégse valami munkás göncben lássák megint, ki tudja hányszor találkoznak még...
Utána meg ment az ugrálás... Pihenjetek csak... Egész évben dolgoztok...Nekem ez öröm, hogy itt vagytok... 
Ez ment egész idő alatt, leste az óhajokat, és azonnal ugrott, ha valami kellett...
Aztán mikor csend lett a házban - mindig megfogadta, hogy soha többet ilyen felhajtást, mert a karácsony az nem erről szólna, máskor majd visszafogottan... Vagy lehet, hogy jövőre elmegy majd ő is az ünnepekre egy kis pihenőre - mondjuk a hegyekbe... Nem is vesz semmit, így teljes nyugalomban lehet. 
Ez volt decemberben.
Aztán másik év novemberében megvette ismét a fát..., szervezkedett... Ment minden ismét a maga útján...
Fotó: Fortepan.hu/Zsanda Zsolt/Vajszada Károly felvétele


Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...