Miért nem vettek régen az anyák bébiételt, és papírpelenkát?


Nem azért, mert megfizethetetlen volt. És végül is még lehetett is kapni őket.
Az már más kérdés, hogy milyen minőségben.
Bébiételt valamikor 1965 táján kezdtek el gyártani Magyarországon, olyan méretű dobozokban árulták, mint a mostani kis húskonzervesek.
Nem volt hatalmas választék,  főleg zöldség konzerveket  lehetett kapni, azt se mindig, és nem mindenütt. Viszont volt valami gyümölcspép is, ami nagyon-nagyon finom volt.
Aztán a hetvenes években megjelent a kecskeméti bébiétel, ez már külön, a teljesen kicsiknek - zöldség-gyümölcspépek, gyümölcs italok, és később a nagyobbaknak is - húsos-májas finomságok voltak.  Illetve annak gondolták, mert sokat valahogy nem díjaztak a kicsik.
Ráadásul ha betértél egy boltba, alig volt választék belőle. 
Mátészalkán laktam a nyolcvanas években, ekkor sütőtököt, zöldborsót, és paradicsomot lehetett kapni minden mennyiségben, minden mást, csak szerencsével.
De nem ez volt a legnagyobb baj, mert egy kicsi még azért nem annyira válogat, és az egész családot bevetve össze lehetett volna szedni egy heti menüre valót...
Ám aki nem főzött gyermekének, pedig otthon "lebzselt", GYES-en volt, az lusta anyának számított, akinek nem fontos gyermeke fejlődése, hanem csak saját kényelmével foglalkozik.
És mivel sokszor hallották az anyák környezetükben, hogy a rendes anya képes fél napot robotolni a 2 deci bébipapi fölött - így ők is elhitték. 
Pár hónapos kortól meg már azzal büszkélkedtek, hogy szinte megesznek mindenfélét a csemeték. 
Gömbölyödtek is rendesen, és sok volt a hasfájós gyerek. 
Ez volt amúgy a Túró rudi korszak is, amikor naponta legalább egy-két darabot megettek belőle már a néhány hónapos csemeték is, akár egy kiflivel feljavítva az egészet. Igen, belenyomva a Rudit...
Pelenka ekkor még szinte kizárólagosan a   vászon volt, a Tetra. Volt anya, amelyik minden nap, akár kétszer is mosta. Még nem volt papírpelenka, illetve volt, de akár ne lett volna. 
Nevére már nem emlékszem, néhány papírvatta szerű lapból volt hálósan összevarrva. 
Ha épp csak egy kicsi ment bele, akkor is már folyt  a gumigatyeszből. 
És volt még az Ági, ami mosható volt, igazából pusztán arra való volt, hogy ne a vászonpelenka koszolódjon. Vatelin-szerű anyagból készült,  túlságosan nem volt nedvszívó, de legalább  a drága Tetra nem ment tönkre olyan gyorsan, kevesebb Hypot kellett használni, hogy fehér legyen.
Amikor aztán megjelent az első, igazi pelenkanadrág, onnantól a nagyszülők elkezdték kritizálni.
Kitelik az időből az a kis mosás, drága is, egy család sem engedheti meg magának, hogy GYES mellett ennyiért flancoljon. Ha már otthon vagy, ennyit megtehetsz...
Fotó: fovaros.blog.hu, Fortepan.hu/Fortepan album
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!