Hogy Szilvesztereztünk a hatvanas években?


Kétféle Szilveszterezés volt ekkoriban. Az otthon ülős, és a mászkálós.
Voltak, akik nyakukba vették a várost, felszerelkeztek papírtrombitával, álarccal, és mentek egyik ismerőstől a másikig, látogatták végig a rokonságot, betértek egy-egy szórakozóhelyre, vagy esetleg vállalati ünnepségre.

Ekkor már néhol utcabált is tartottak, vadidegenekkel leálltak beszélgetni az emberek, mindenkinek - ismerősnek, ismeretlennek "boldog újévet" kívántak, s ha találkoztak fakabátokkal, azokat is megdudálták, bohóckodtak egy sort - keretek között ilyenkor mindent lehetett. 
Baráti társaságok összejöttek, és egy kis szilveszteri bulit tartottak lemezjátszót, vagy magnósat - mindegy volt, csak zene legyen.
Egyik fő kellék volt a confetti, amit még meg se kellett venni, előtte napokig képesek voltunk az irodai lyukasztóval több papírt összefogva hatalmas adagot készíteni belőle. 
Akik úgy döntöttek, hogy otthon ünnepelnek, nagy eséllyel ők se  szűk családra terveztek. Vagy jött a testvér, rokonság, vagy a szomszédok tértek át. 
Az éjfél előtti órák a TV-nézéssel, és egy kis nosztalgiázással teltek. Átbeszélték az egész évben történteket, visszaemlékeztek a régi Szilveszterekre.
Ilyenkor kocsonya, és a szendvics volt a fő fogás.
Italnak gyerekeknek szörp, Bambi - de csak módjával. Felnőttek pedig egy kis fröccsöt ittak, indításnak esetleg egy kis tömény a férfiaknak, a nők pedig édes kontyalávalót kaptak.
A legnagyobb program a Szilveszteri tv-műsor volt, éjfél előtt zene és kabaré, éjfél után pedig egy kis mulatozás cigánynótával. 
Érdekes, hogy azok a szórakoztató műsorok, amikre manapság nosztalgiával gondolunk - akkortájt rendszeresen főleg kritikát kaptak... Ez volt a fő szlogen január elsején, mikor az ismerősök kitárgyalták a tévé műsorát: "A tavalyi jobb volt..."  
Túl nagy elvárásunk volt, a hangulatot magától a televíziótól vártuk...
Ilyenkor a Rádióban is volt szilveszteri kabaré - akinek volt tv-készüléke az általában majd a hétfői ismétlést hallgatta meg - két fele elvégre mégsem figyelhetett. 
Aztán meghallgatták az ismétlés ismétlését is - és ha a tévéműsort ismételték azt is megnézték.
Hofi Géza a hatvanas évek végén, 1968-ban szerepelt először az évzáró műsorban, és onnantól kezdve a nézők minden évben őt várták. Akkortól arról beszéltek, hogy milyen volt a műsora. Voltak fő fanyalgók, akik azt mondták - nem szeretik, de attól függetlenül végignézték minden műsorát. És voltak olyanok, akik már akkoriban is rajongtak érte.
Éjfélkor jött a Himnusz, ilyenkor mindenki felállt, akár családi környezetben volt otthon, akár szórakozóhelyen. Pezsgőbontás - ami még pukkanással volt az igazi, koccintás mindenkivel, mindenkinek boldog újévet kívánni...
Jött utána egy kis elérzékenyülés, hogy belépünk az ismeretlenbe, elkezdődik valami más, ami már nem ugyanaz, ami előtte. És a reménykedés, hogy hátha jobb lesz...
Akik otthon voltak, családi körben - ilyenkor ették meg a virslit, vagy a debrecenit, ami a hatvanas években klasszisokkal jobb volt mint manapság.
Aztán pedig aki bírta - hajnalig a mulatozás. Tánc - de már nem a csendes, nyugodt, hanem az "ereszdelahajamat"-féle... 
Alapvetően ugyanaz volt, mint manapság, csak "finomabb" kivitelben, és talán valamivel jobban otthon űlősen...
És egyszer csak már ott voltunk a következő évben... 
Fotó: Fortepan.hu/Magyar Rendőr

Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!