Hogy mulattak otthon Szilveszterkor a hatvanas években?

Mert bizony akkoriban - ha visszafogottan is itt-ott - de nem tv-nézéssel töltötték az időt, hanem mulattak - a szó jó értelmében. 
Kiengedték a gőzt, feltöltődtek.
Ez volt az az időszak, amikor még kevés családnak volt tévéje, magnója, lemezjátszója úgyszintén. Rádiója ekkor már mindenkinek volt, de ott éjfél előtt csak humor ment, ha valakinek egy kis daloláshoz, tánchoz lett volna kedve - nem jöhetett össze.
Volt viszont nagyon sok embernek harmonikája. Szájharmonika is - még nagy divat volt - de a tangóharmonika volt a nagy szám.
Igen... orosz befolyás(is)... na de a köznép nem azonosul sokáig valamivel, ha nem tetszik neki, nem szereti. 
Márpedig a tangóharmonikát szerették. 
Nem kellett hozzá nagy hely, saját dobozában állítva megfért, és amilyen kicsi volt olyan hatalmas, életerős hangja, betöltötte a szobát, és ha egy ügyes kezű játszott rajta egy kisebb zenekart pótolt.
Jól lehetett rá énekelni - és ebben az időben ez igencsak fontos volt.
Ha valakinek jó kedve volt, vagy épp rossz, és ki akarta adni magából, akkor csak előkapta a hangszert, vagy megkérte a barátot, - még nem haver volt - hogy játsszon egy jót, aztán énekelve kiadta magából...
Aki nem hallotta még, az nem tudja - de ez a hangszer ha megszólal - és értő kéz szólaltatja meg - valami borzongató érzés.
Na, ilyen kell Szilveszterre, vagy valami hasonló... 
Összejött a megszokott társaság. Közeli szomszéd, barát, testvér, család. 
Éjfél előtt pohárral a kézben elmerengve nyomták az emlékezős, melankólikus dalokat, akinek kedve volt, az lassúzott rá, de volt, aki csillogtatta a hangját. Hulló falevél, meg ment a sírós magyar nótázás...természetesen együtt a társaság...
Éjfél után meg jöhettek a magyar nóták, mert bizony azzal is megfért a hangzás, meg a régi dalok, filmslágerek, - a hatvanas évek táncdalfesztiválos slágereit a középgeneráció nagyon nehezen fogadta el... Más módihoz voltak szokva, másképp nevelkedtek.
Úgyhogy ropták magyar nótára, operettre, kapatosan a férfiak kettő körül már ordították  a "Vágyom egy nő után"-t, a nők meg, ha úgy jött kedvük elcsivitelték az "Oda vagyok magáért"-ot. 
Meg aztán ott volt a Párizsban szép a nyár, a Pesti éjszakák, 2 x 2 néha öt, Egy Duna-parti csónakházban... A végére meg maradt a mulatós, vagyis a gyorsított magyar nóta. Mármint annak, aki még bírta erővel, vagy csak egyszerűen lábon a pezsgő hatása alatt...
Fotó: Fortepan.hu/Urbán Tamás

Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...