Egy KISZ esküvő története



A KISZ esküvő egykor a polgári szertartás változata volt

A KISZ esküvők története a hatvanas években kezdődött, és eleinte igencsak népszerű volt. 
 Én - gyermekként  - egyetlen ilyen egybekelésen voltam jelen a hetvenes évek elején, ekkor már egy kicsit lazult a rendszer - ezen a téren is. 

 Ezeket az esküvőket arra találták ki, hogy azok kelhessenek így össze, akik egyrészt KISZ-tagok voltak, másrészt pedig a KISZ-szervezeten belül, vagy a munkahelyen ismerték meg egymást. 
 Na már most unokatestvérem és férje ugyan KISZ-tagok voltak, ám már jóval korábban együtt jártak, minthogy ugyanarra a munkahelyre elhelyezkedtek volna. Egyszerűen szembe szomszédként éltek, gyerekkoruktól ismerték egymást, aztán később középiskolás korban "egymásba bonyolódtak". 
 Amint a srác leszerelt a katonaságtól - pár hónap elteltével egybe is keltek, kettős esküvővel. 
Hófehér mini ruha, apró fátyol, fehér menyasszonyi csokor... - a menyasszony így érkezett a Tanácshoz.
 Először megtartották a polgári nászt a Tanácsnál, anyakönyvvezető előtt, ott volt a KISZ-titkár, valaki a munkahelyről. 
Még ajándékot is kaptak a KISZ-től, de hogy pontosan mit - már nem emlékszem. Mindenesetre akkoriban az volt a szokás, hogy kifejezetten az új otthon felszereléséhez járultak hozzá. Nagy értéket senki sem adott igazán, ha komolyabb segítséget akartak adni, akkor a menyasszonytáncnál járultak hozzá az életkezdéshez. Mert, hogy ez a KISZ egybekeléseken sem volt tiltott.
 Később ez aztán már elfelejtődött - a műszaki dolgok is kapósak lettek. 
 És hogy miért volt kettős az esküvő? Mert a polgári egybekelés után - az immár átöltözött pár a fiún nyakkendő, dísz zsebkendő, a lányom már földig érő fehér ruha, hosszú fátyol, mirtusz -  pár elment fényképezkedni, a meghívottak pedig szépen, lassan átvonultak a közeli katolikus templomba, és várták az ifjakat, hogy tanúi lehessenek az egyházi szertartásnak. 
 Erre persze sem a munkahelyről, sem a KISZ oldaláról nem hívtak meg semmit, és nem is volt szabad róla sehol semmit elkotyogni. 
 Maga az egybekelés - mármint az egyházi - olyan volt mint manapság, semmi különbség.
Ünnepélyes, szép...
   Ellenben a KISZ által támogatottnál már volt a mai polgári esküvőkhöz viszontítva pár különbség. 
Nem simán egymásnak fogadtak örök hűséget hanem biztosították a társadalmat, és az ifjúsági szervezetet, hogy velük, nézeteikkel összhangban élnek majd. 
 Mai szemmel nézve elég komikusnak, vagy inkább tragikomikusnak tűnik az eskü szövege, amit a Napi történelemforrás - nagyon jó, érdekes oldal - A KISZ esküvők kora cikkében találtam meg: 

 "Én, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja, házasságkötésem ünnepélyes pillanatában fogadom, hogy házasságomat házastársam velem való egyenjogúságára, kölcsönös, személyes vonzalmunk erkölcsi tartalmára alapítom. Minden cselekedetemmel arra törekszem, hogy családi életem erősödjék és szocialista társadalmunk életével összhangban fejlődjék. Fogadom, hogy házastársammal hűségben élek." 

 Ámbár - leszámolva a KISZ-es, és szocialista társadalmas fordulatokat - lényegesen tartalmasabb eskü volt, mint a polgári fogadalom, ahol pusztán egybehangzó igennel kell válaszolni arra a kérdésre, hogy akarsz-e a párod társa lenni a későbbiekben.
 Az a lényeg, hogy részt vettünk a Tanácsnál ezen a bizonyos KISZ-esküvőn, amiről semmi emlékem nincs azon kívül, hogy a teremben találkoztunk egy rég látott ismerőssel. 
 Az már viszont sokkal izgalmasabb volt, amikor kisebb csoportokban - hogy ne legyen feltűnő - átvonult a nagyjából 100 emberből álló meghívott a Szent Anna templomba, és ott vártunk, vártunk, vártunk - hogy megérkezzenek az ifjú házasok. 
 Erre az esküvőre viszont élénken emlékszem, ahogy ott álltak a pap előtt... Aztán, mikor vége volt a szertartásnak, ők óvatosan kilopakodtak, és kocsiban ülve áthajtottak a Tiszti Klubba, ahol az esküvői vacsora lett megtartva. 
 Előtte még ismét gondosan kioktatták az ünneplő csoportot, hogy a vacsora alkalmával se - és később se -  beszéljünk az egyházi egybekelésről, mert visszajuthat a mendemonda a KISZ-esekhez, és abból bizony baj lehet, hisz a termet általuk kapták meg. 
 Volt eszünk, tartottuk a szánkat, így nem lett probléma. 
 Így aztán néhány év múlva jöhetett a KISZ-es névadó, nagyjából egy évre rá, hogy meg volt az egyházi keresztelő...
Fotó: Fortepan.hu/Fortepan, Fortepan.hu/MHSZ
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!