Az általános kismama cipő viseletre emlékszel?




Az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek munkacipő "divatja" volt a kismamacipő

Nemcsak kismamák hordták, hanem a munkásnők is egyöntetűen. Szinte minden, nem szellemi munkakörban.
A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején elérkezett a dolgozók nők korszaka, akik sokszor egész napos álló, sokszor fizikai munkát végeznek.


Mellette persze ellátták a férjet, gyerekeket, vezették a háztartást.
Az ötvenes évekig nem volt nagy divatozás sem, Nem volt miből. A fizetés kevés volt, a ruházat drága, mármint a jó minőség. 
A konfekció ugyan olcsó, de az a modelleken kívül senkire sem jó. Választék sem volt belőle, úgyhogy ha egy új darabot akartak az emberek - megvették az anyagot (ha kaptak) és megvarratták az ismerős varrónővel. 
Még olcsóbb lehetőség volt, hogy otthon szépen kiszabták és végigfutottak rajta a régi Singerrel. 
Ám a cipő más dolog volt, azt kénytelenek voltak venni. 
Ez az időszak még a bőrcipőkről szólt, ezek tartósak voltak ugyan, de női munkacipőt nem gyártottak belőle. 
Ha gép mellett, netán építkezésen, vagy mezőgazdaságban dolgozott az asszony, akkor vagy bakancsot hordott, vagy a földeken gumicsizmát.
De a boltosok, fodrászok, szövőnők,  óvónők, ápolónők, eljárók, varrónők, eladók,  takarítók - és minden olyan foglalkozást űző, aki egész nap használta a lábát - nekik nem volt igazán jó munkás lábbeli. Egész nap papucs nehézkes, a bakancs meg enyhén szólva nem nőies...
Kapóra jött a kismamacipő. 

Hogy aztán ez első körben munkáscipőnek készült-e, és a kismamák csak meglátták benne a lehetőséget - tartja lábukat ez a száras cipő, ezáltal kissé leveszi a plusz terhet róla - vagy fordítva történt, és a várandós anyukák lábravalóját kezdték el hordani a munkásnők, hisz könnyebb volt benne közlekedni, egész nap állni, mint egy papucsban. 

Álló munkát végezni büntetlenül egész nap magas sarkúban, papucsban nem lehet, ráadásul ahol sokat gyalogolnak, izegnek-mozognak még balesetveszélyes is lehet  mindkettő. 
Így aztán az ötvenes években munkahelyi fő viselet ez a vászonból készült, kivágott orrú, sokszor kivágott sarkú cipő lett. Magasan kötődött, boka felett, így tartotta az ízületet. 
Igaz, hogy nem volt tartós, ám így is - munkacipőként legtöbbször kihúzott egy évet. 
Az asszonyok az ötvenes években sokszor úgy megszokták, hogy végül utcára is elkezdték viselni. Akinek fontos volt a kényelem, az szinte egész nap hordta - nem foglalkozott a divattal.
Így ment ez egészen a hetvenes évekig, mikorra aztán már ciki volt felvenni. Ekkor már élcelődtek rajta, ha valaki munkahelyen kívül is hordta. 
De munkahelyen még kitartott - sőt sok helyütt még ma is ez a fő viselet. Takarítónőknél, üzemi munkásoknál műbőr változata a "hivatalos" munkaruházat része, bár aki munkaruházattá tette a takarítóknál nem gondolta át, hogy nyitott orra miatt a vegyszerek ellen nem ad védelmet egyáltalán...
Fotó: Fortepan.hu/Péterffy István, Fortepan.hu/Urbán Tamás

Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!