A tanyasi gyerekek megtanultak gyalogolni...




Régen - még az ötvenes-hatvanas  években is  sok tanyán élő gyermek  napi  5 kilométert is kutyagolt az iskoláig, délután pedig haza ugyanannyit. Ekkoriban a szegényebbje még enyhébb időben mezítláb, télen pedig olyan cipőben járt, ami épp adódott.


Ezek a gyerekek dacolva az időjárással, hóban, szélben, esőben, sárban mentek kötelességtudóan, mert várta őket a meleg, és a melegben a tanító úr, vagy tanító néni.
Azt mondja a fáma, hogy ezekben az iskolákban az átlagtól kevesebb volt a hiányzás. 
Ha nagy hideg volt, akkor a lábra kapca is került, a zsebbe pedig héjában sült krumpli a sparheltről.  Ennek aztán kettős haszna is volt: Mikor beértek az osztályterembe ott volt finom tízórainak való a kabátzsebben...
Az osztálytermek még szénnel fűtöttek voltak, a gyerekek versenyeztek rajta, ki hozza be a következő adag fát vagy szenet, hogy segítsenek a tanár úrnak.
Hazafele menet a legritkább esetben kóricáltak el - még jó időben sem volt nagy divat, hisz hová mentek volna...?
Amúgy meg otthon dolog várta őket. Ekkoriban már a szülők a TSz-ben dolgoztak, ha volt nagyobb lány - mire hazajött anya, apa, addigra begyújtott, megfőzött, megetették a kisebb állatokat, amit lehetett elvégeztek a házban.
De ha otthon is volt valamelyik szülő - először még a ház körül segédkeztek, meg ha nagyocskák voltak már, akkor kint a földeken -  a tanulás az általában estére maradt.
Persze volt azért játék is. Nem bent, hanem kint a testvérekkel, közeli tanyán élő csemetékkel. Hiába volt távolság köztük, a környéken lakókat ismerték rendesen.
Akkoriban még a tanyavilágban nem volt áram, petróval világítottak. Füstölt is sajnos, szaga is volt, az üvege kormozódott, állandóan tisztítani kellett de ez volt a természetes. 
Este pedig, mikor már elvégezték a ház körüli munkát, meg volt a lecke is, megvacsoráztak, aztán pedig jöhetett a beszélgetés a kályha fényénél.... Mi volt aznap, mi történt. 
Aztán meg jött a mese, ami nem is mese volt, hanem  elmúlt idők történetei...
Fotó: https://www.index.hu, Fotó: Kovács László / Család és Iskola, 1967-02-01 / 2. szám

Megjegyzések

  1. Sziasztok!
    Nekem ugyan ne fázott a lábom, erről szülem gondoskodtak.
    De hogy petróleum lámpánál érettségiztem le 1982-ben az biztos.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...