A nagyiék mire használták a kávézaccot?




Mert hogy akkoriban mindent hasznosítani kellett. 
Szinte kötelező volt. Azt tartották jó gazdasszonynak, aki semmit nem dobott ki fölöslegesen, megtalálta a módját, hogy az a valami még felhasználható legyen.
Eleinte,  mikor a nagyiék megvették első kávéfőzőjüket valamikor az ötvenes években - eleinte csak simán gyűjtögette, nem tudta mitévő legyen vele.
Aztán mikor volt már egy jó adag, akkor konzultációra sietett a szomszédasszonyhoz - ő mit csinál vele. 
Ekkortájt, az ötvenes-hatvanas években kezdett elterjedni nálunk a fekete kávé, addig nem volt általános a fogyasztása. Kávéházakban, presszókban lehetett kapni, de otthon nem itták az emberek.
Egy biztos: mikor megvették első kávéfőzőjüket, akkor mokkacukrot is vettek hozzá. Még a hetvenes években is elképzelhetetlen volt nélküle a kávézás. 
A gyerekek kávéba mártott cukrot kaptak belőle, és milyen jól hangzott, mikor a háziasszony megkérdezte a családtagot, vagy vendéget: Hány cukorral kéred?
Lassan aztán annyira elterjedt, hogy kávéztak reggel - sokszor cigaretta mellett - délután, idővel sokan gyakrabban is.
Otthon is ittak egy duplát - ez volt a neve a hatvanas években - de ha úgy adódott a munkahelyen, vagy haza fele menet is "legurítottak" egyet az ismerős helyen. Ott aztán még borravalót is adtak a kávéfőző lánynak, hogy jobb  főzetet adjon nekik, ne keverje a már kifőzött kávézaccot a frissel...
Na, innen jött végül az ötlet, a szomszédasszony erre hivatkozva jelentette ki, hogy azt a kifőzött kávét még fel lehet használni. 
Először szárítsa ki, aztán keverje be a frissel, ha a presszókban megteszi, akkor otthon is jó lesz.
És a Nagyi innentől így tett, bekeverte. Senki nem jött rá, mert minimális volt a változás.
Egy idő múlva aztán megjelent az egyik lakó - udvaros ház volt, több tulajdonossal - hogyha a Nagyi már nem tart igényt a többször lefőtt kávéra, neki még jó lesz, majd ő felhasználja. 
Innentől hetente megjelent, és amit adott a nagymama azt ő szépen hazavitte, kiterítette, szárította, és abból főzött magának feketét. Azt mondta, neki ennyire erős tökéletes. 
Persze ehhez az is hozzájárult, hogy így egy fillérjébe sem került.
Ám Nagyi azért nem volt "hüle", nem adta oda az összeset, csak nagyjából a harmadát. 
Ugyanis a többit ekkor már használta súrolónak, mivel egyrészt érdes, másrészt savassága miatt zsíroldó is a kávészemcse. 
Másik részét pedig a virágokra szórta, jól lazította a talajt. Ha kevés volt, akkor a bentiekre, ha felgyűlt valami miatt sok, akkor pedig a kinti virágoskertre. 
Úgyhogy régen még a zacc sem ment kárba, mint annyi mindent - a kávénál is az volt a helyzet, hogy minden porcikát kihasználtak. 
Fotó: Fortepan.hu/Kovács Márton Ernő

Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...