A disznóvágás egy igazi, nagy ünnep volt




Régen ilyenkor még iskolába se kellett menni
Ezeket a decemberi, András nap utáni eseményeket természetesként fogadta el az osztályfőnök is, hogy igen, egy disznótorban ott kell lenni, holmi iskola ne zavarjon egy ilyen fontos, családi eseménybe bele.
Már napokkal előtte elkezdődtek az előkészületek. 
Apával lemostad az asztalt, vagy deszkát, ahol a malacot majd bontják. Előszedtétek a teknőt, megnéztétek a padláson a majdani hús helyét, bekukkantottatok a füstölőbe, hogy nincs-e valami gond, nem kell-e javítani valamit. 
Apa elment a meghívottakhoz - mert mindig voltak rokonok, ismerősök, barátok, akik a nagy nap ott forgolódtak nálatok. Rájuk kérdezett, hogy akkor biztosan számíthatnak e jelenlétükre.
Letárgyalták véglegesen kivel fogják meg a disznót, ki tartja majd a tálat, ki csinálja a perzselést,  és hogy végzik majd a bontást. 
Előző nap már etetés időben visítozott a coca, nem tudta elképzelni miért nem kap megszokott időben jó falatokat, csak holmi vizet helyette.
Ekkor már anya nagy munkában volt. Beszerezte a boltban azokat a fűszereket, amiből kevesebb volt, megvette a rizst, előkészítette őket. 
A hurkához a rizst félig megfőzte, aztán letakarva  hideg helyre vitte. 
Lehozta a padról a hagymát, fokhagymát, - hogy másnap hajnalban csak tisztítani kelljen.
Elővett minden edényt, ami ekkor kellett, várták felhasználásukat. 
Apa előkészítette a pálinkát, bort a vendégeknek - azokra gondolva, akik nem éltek ilyesmivel hozott a kocsmából egy kis sört is, az asszonyoknak meg egy csepp kontyalávalót is. 
Másnap hajnalban még fel sem ébredtél igazán, amikor megérkeztek az első vendégek. Feszült készülődés hangja hallatszott. Apáék megitták az első felest a pálinkából - de hallottad amint mondta, hogy: csak óvatosan, mert a végén még a disznó fog le minket, nem mi őkelmét.
Anya már elővett minden lényegest, előkészítette az edényeket, elöblögette. Elővette a tálat is, amit majd ha kell, odatart. 
Mikor aztán pirkadt, és már mindenki előkerült anya felvett egy pongyolát a tiszta ruhájára, és szaladt a férfiak után.
Ekkor dugtad be jól a füled, hogy ne halljad a visítozást, mert az nem valami kellemes. Gyerekként elég érthetetlen, hogy az addig dédelgetett  Daginak hogy tudnak apáék nekimenni... 
De amint megejtették, és a malac megpihent - már nem volt téma. Anyának segítettél a vért is kavargatni, míg rákerült a sor. 
Szaladtál kint bámulni a nézni valót, hordtad Te is a szalmát, - persze csak módjával - mert féltek, hogy beléd kap a tűz.
Bámultad a lángokat, és csodáltad, ahogy a Dagi bozontossága átalakul fekete szőr-bőrcsomóvá. Már érezted a szagot, illatot, amit csak disznóvágáskor érezhetsz, és már szinte tudtad a szádban a sok jó falatot.
Aztán jött a meleg víz, meg a kapargatás, dicsérték, hogy jó sok zsírja lesz, látszik rajta, hogy jó az arány. Mert hogy akkor még sok zsír kellett.
Aztán egy pillanat alatt szétbontották, a kamrába az asztalra hordták, hogy hűljön egy rendeset. 
És már jött is a reggeli, amit annyira vártál - a hagymás vér, finom, friss kenyérrel, nagy csupor teával, a felnőtteknek bort beleöntve. 
Aztán mikor ezzel is végeztetek, az asszonyok elmosogatták a reggeli maradékát, majd nekikezdtek a hurka előkészítésének, és fokozatosan, lassan, szépen - mindent a maga idejében elvégeztek.
Apáék egy ideig beszélgettek, majd a hurkatöltést vezényelték le, előkészítették a torost, a tepertőnek valót felvágták. Ezzel foglalatoskodtak. 
Majd jött a kolbászgyártás, de még csak a darálás, meg a gyúrás. A töltést volt hogy aznap este, volt hogy másnap ejtették meg. 
A húsok egy részét sóba rakták - de szigorúan akkor, mikor már teljesen kihűlt - ezek voltak a főzni valók. Másik részét szintén sóba, de azt teknőbe, hogy még könnyebben forgatgassák. 
Belőlük lett a finom sonka, meg szalonna, a füstölt csülök, kis oldalas, meg amit még füstölve akartak.
Este pedig, mikor közösen fogyasztottak a friss töpörtyűből, hájas tésztából, töltött káposztából és a torosból - megkóstolták az idei hurkát, néha már a kolbászt is - anyu és nagyi minden családnak pakolt egy adagot. 
Nem sajnálták, mert tudták - hogy ez visszatér. 
Akkoriban mindenki, aki eljárt torba segédkezni kapott egy jó adagot... 
Sőt: másnap, mikor iskolába mentél otthon bepakoltak egy kisebb csomagot, és vitted tanítódnak a kóstolót. 
Ő meg szabadkozott, hogy ezt nem lenne szabad, nem fogadhatja el - de aztán mégiscsak elpakolta - és persze örült neki. 
Örült hogy kapott, és talán még jobban annak, hogy becsülik. 
Mert az étel nagy érték volt. Kóstolót csak annak adtak - akit néztek valamibe.
Fotó: Fortepan.hu/Sattler Katalin

Megjegyzések

  1. Igen ez igy volt emlékszem rá--sokszor alig maradt nekünk a kis disznóból mert nagy volt a rokonság--de jó volt mert vissza kaptuk-mi is --és jókat játszottunk--a felnőttek--kártyáztak--dalolgattak-ez volt az igazi disznótor-falun--ma már még nem hogy össze jöjjünk még
    kóstolót sem igen küldenek egymásnak még a szomszéd sem !!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...