Volt egyszer egy háborús film...- méghozzá az első vígjáték...

Felismered? S mivel vígjáték - szerencsére teljesen más lett, mint a többi. 
Bár eredetileg ezt is olyan demagógra tervezték, mint az az előttieket, de végül mégis inkább a humor oldaláról közelítették meg a dolgokat, és ezért lett más, ezért lett emlékezetes.

És persze a kiváló alakítások miatt, hisz a kor legnagyobb színészei vonultak fel benne. Minden egyes szereplő egy külön egyéniség erényekkel, de hibáikkal is szerethető emberek.
A filmet 1965-ben mutatták be, még fekete-fehér szalagra filmeztek, Keleti Márton, háromszoros Kossuth-díjas rendező vezényletével, Dobozy Imre regényéből Szász Péter írta meg a forgatókönyvet. Eredeti forgatókönyv Dobozy Imréé volt, de az még a drámai verzió volt, amit később elvetettek.
Ez a film azért volt újdonság, mert a katonákat már nem valami misztikus lénynek
festette le, hanem átlagemberekként, akik ugyanúgy sírnak, és nevetnek, mint mindenki más, és a háború alatt is ugyanolyan emberek maradnak. 
A filmben elhangzó több mondat azóta szállóigévé lett, mint a "már a spájzban vannak az oroszok", vagy a "Grisa, azt a jó moszkvai nénikédet..."
Azóta az alkotást beválasztották a tizenkét legjobb magyar film közé, ez a bizonyos Budapesti tizenkettő, és ott van a MFA által megjelölt 53 legjobb magyar alkotás között. 
Dobozi Imre eredeti regénye amúgy egy sematikus partizántörténet, arról szól, hogy a
magyar katonák átállnak a szovjet csapatokhoz. Ebben a történetben a későbbi főszereplő csak mellékszereplőként volt megjelölve, végül Herskó János, ma már Kossuth- és Balázs Béla díjas filmrendező és egyetemi tanár javasolta azt, hogy erről a minden hájjal megkent katonáról szóljon a történet, ő legyen a főszereplő.  Az ő ötlete volt az is, hogy ne drámában gondolkozzanak, hanem közelítsék meg a témát vígjátéki oldalról. A vígjátéki forgatókönyvet végül Szász Péter írta meg. 
A főszereplőként kiválasztott Sinkovits Imre szerencsés választás volt, hisz a háború végén, fiatal fiúként ő is mindenféle kétes dologba bocsátkozott a megélhetésért. Addig a magyar katonákat tökéletesként ábrázolták, ennél a filmnél fordult elő először, hogy sebezhető, és nem teljesen feddhetetlen emberként. 
A kor legnagyobb színészei szerepeltek a filmben, hisz Albert, a lakáj szerepében Major Tamás tündökölt, Sinkovits Imre volt Molnár tizedes, Gállfy Eduárdot Darvas Iván alakította, Pálos György volt a szökött kommunista munkaszolgálatos Szijjártó, Barokányi, a nyilas gondolkodású főhadnagy Ungváry László, de ott volt Szabó Gyula, Márkus László, Horváth Tivadar, Cs.Német Lajos, Agárdy Gábor, Gyimesi Pálma, Gobbi Hilda, Szendrő József,Bánhídi László...
Ez az a film, amit ha századjára látsz, akkor is találsz benne valami érdekeset, ami eddig elkerülte a figyelmed.

Fotó: sakkozzmindennap.hu, hunnia filmstúdió, vakbarat.magyarnarancs,index.hu,színművészetünk klubja-network.hu