Te hányszor estél, míg biciklizni tanultál?





Én egyszer, de el is adták utána a biciklimet.
Régen, ha egy gyerek kerekezni tanult - az kétféle kép történhetett.  
Vagy, hogy elcsórta a nagy tesó, esetleg anya, vagy apa kerékpárját, aztán csak állva, vagy akár a váz között tekerve addig kínlódott, esett, borult, kísérletezett, míg végül már talpon, akarom mondani keréken maradva suhanhatott el.
Ez volt az a féle tanulási módszer, ami biztos eredményre vezetett, és aki így tanult meg, az tuti, hogy megtanult esni, és idővel biztonsággal kétkerekezhetett.
Persze néhány kék-zöld folt árán, de ennyi meg kell.
Aztán volt az agyonféltő módszer, amikor a váz hátuljába egy rudat dugtak, a gyerek tekert, de a kerékpárt valójában a szülő tartotta.  Aztán mentek biciklizni az utcán, lehetőleg az úttest szélén, mert hogy az sima, nincs rajta döccenő - az se legyen...

Így sokkal nehezebb volt megtanulni, mivel  legtöbbször a féltő szülő annyira buzgó volt, hogy nem Te egyensúlyoztál a biciklin - ami mint tudjuk nagyrészt nem is egyensúlyozáson múlik, hanem  egy egyszerű fizikai törvényszerűség - a szülő tartotta a rudat, s vele az egész bicajt, a gyerkőccel együtt. 

Mint minden hasonló esetben, amikor egy gyerek mozog felnőtt mellett, gyorsabban elfáradt a nagy ember. Időnként kipróbálta, hogy tud-e már végre hajtani a "lelkem". 
Ezért aztán a legváratlanabb pillanatban elengedett, általában nem is volt ezzel baj, míg észre nem vetted. Ilyenkor sikerült néha az, hogy terültél egyet, hisz szokatlan helyzet, ráadásul hátranézni meg kormányozni is egyenesen közben - ezt normálisan sem az elején tanulja az ember. 
Így esett meg velem is, hogy első és utolsó terülésem alkalmából szüleim úgy megijedtek - én nem - hogy másnap már hiába kerestem a biciklimet. Kijelentették, hogy ez nekem nem megy, fölösleges kísérletezni vele.
Ezek után majd jóval később, saját "szakállamra" tanultam meg pedállal hajtani, ami persze sokkal rosszabb eredményre vezet, mintha kölyökkorban esel át a tűzkeresztségen.  Felnőttként az ember ismeri a korlátait, ezért nem is olyan merész - óvatoskodik rendesen. Lassan, szerencsétlenkedve. Mint ezen a régi-régi felvételen ez az idős ember.

Fotó: http://fortepan.hu/Ebner, http://www.fortepan/Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár/Petanovits képek