Szerinted mikor, és hol készülhetett ez a felvétel?

Persze nem pontos helyre gondoltam, azt csak azok tudhatnák, akik akkoriban ott, annál a vállalatnál dolgoztak.
Mert, hogy munkahelyi önkiszolgáló büféről van szó, ami még a mai napig is a legtöbb helyen elképzelhetetlen. 
Főleg, hogyha lenne, az emberek felének eszébe sem jutna süteményes csipesszel szedni. Csak amúgy magyarosan, jól megfogva.
Gesztenyepürétől kezdve a tortákon keresztül egészen a kor egyetlen üdítőjéig - még mai szemmel is nem semmi a választék. 
És bizony nem csak édesség volt itt, ha megfigyeljük a feliratokat, akkor ott az "Imbisz" szó, amit ma már manapság nem igazán ismernek. Pedig ez kis adagú aszpikos hidegételt jelent, pont egy vállalati büfébe valót.
Mindenesetre nagyobb vállalatoknál - mint a Budapesti Finommechanikai Vállalat is, ahol a fotó készült - adtak arra, hogy a büfé és az étterem jól működjön. Hisz 1962. az a korszak volt, amikor már majd minden nő is dolgozott, így aztán a család otthon csak este találkozott, és a legritkább esetben ettek főtt ételt. A gyerek az óvodában, iskolában, a szülők pedig a munkahelyen ettek. Így aztán vigyázni kellett a minőségre. 
Sok helyütt az étkezéshez jegyet is adta, vagyis bizonyos mennyiségű étel ingyen járt a dolgozónak. Ha drágábbat akart, akkor meg fizetett. Ez a szokás már nem volt általános, de előfordult.
Viszont az ételek amúgy is megfizethetők voltak, és a nagyobb vállalatok étkezdéjében délben több menüből, és fogásból válogathattak. Kifejezetten jó minőségben. 
Fotó: Fortepan/Bauer Sándor