Róbert bácsiról, a jótékonykodó szerencsevadászról hallottál már?

A húszas években fogalom volt a neve, akkor még nem tudták, csak jótevőként gondoltak rá - valójában egy jótékonykodó csaló volt. Jemeni származású , 1865-ben született, de mivel ott harc dúlt, ezért Jaffába menekültek szülei. 
Érdekes, hogy születésekor édesanyja mindössze 12 éves, apja pedig 13 éves volt. Aztán Hollandiának vették az irányt, s mivel kitűnő arany- és ezüst művesek volta, új családnevet vettek fel, anyja családja Feingold lett, az apjáéké pedig Feinsilber. Még az első világháború előtt  Pestre érkezett, és először - mit ad Isten - a pesti Rendőrkapitányságon dolgozott. 
Nem nyomozóként ténykedett, hanem mivel jó beszélőkéje volt, ezért neki kellett rávennie a Ferenc József híd turuljáról leszedetteket, hogy becsüljék meg az életet, és tegyenek le öngyilkos szándékukról. 
 Aztán valahogy rájött, hogy a rendkívül rossz szociális helyzetet anyagilag ki lehet használni, és hogy a jótékonykodásban sok pénz rejlik. 
 Nyilván volt benne jó szándék is, de mint tudjuk "minden szentnek maga felé hajlik a keze"... Az övé nagyon maga felé hajlott. 
 A húszas években létrehozott egy éjjeli menedékhelyet, és meleg teát osztott a nyomorban élőknek. 
 Aztán adományokat gyűjtött, megkeresett mindenféle vállalkozásokat, bankokat, cégeket, és személyesen a felső tízezerbe tartozó embereket, hogy adakozzanak azzal a céllal, hogy Budapest több pontján - Kálvin tér, Városliget, Almássy tér, Kálvária tér - ingyenkonyhát nyithasson. Naponta nagyjából 300 ebédet osztott ki, és a támogatók adakoztak. 
Az emberek szerették, hisz jótevőjüket látták benne - csak nem tudták, hogy az adományok nagy részét nem kapták meg, az élelem és a ruházat valahol máshol kötött ki. Ráadásul a pénzadományok tetemes hányadának is lába kelt, illetve nem annyira lába kelt, hanem lábon elhagyta Pestet, és befektetődött két bécsi ingatlanba. 
 A harmincas évek elején aztán borult a dominó, meg az éjjeli, és letartóztatták. Viszont kénytelenek voltak rájönni, hogy a kinti vagyont nem tudják elkobozni. Ráadásul az is kiderült róla, hogy nem magyar állampolgár, ezért még eljárást sem tudnak ellene folytatni. Legalábbis ezzel magyarázták, hogy nem akartak gyufát húzni a szegényekkel, akiket etetett, segített. 
Így aztán nem tehettek egyebet, kiutasították az országból. 
 A történet amúgy annyi volt, hogy feljelentették, mert Angliában élő lánya nevében 25 ezer pengőt adott kölcsönt 25 %-os kamatra, és mivel a testvérpár nem tudta megadni a pénzt, elárvereztette házukat. A károsultak pedig feljelentették a rendőrségen.
 Ez akkoriban nem számított hatalmas uzsorakamatnak, viszont a rendőrség elkezdődött vizsgálódni, és ez esetben ez nem volt jó ómen. 
Kiderült, hogy a jobb társaságból származóknak rendszeresen adott uzsorakamatot, és szépen meg is gazdagodott. Nemcsak Bécsben, Pesten is volt hét bérháza. Londonban pedig közel egymilliós takarékja volt. 
 Az is nyilvánvaló volt, hogy a segélyezéseknél is csalások történtek, de a hatóság nem mert szembeszállni "Róbert bácsi" szegényeivel. 1957-ben hunyt el. 
 Ezt írta 1929-es önéletrajzában: "Harminc esztendő óta vagyok Magyarországon. Ami a vagyonomból megmaradt még, azt felajánlom az öngyilkosok és a szegénysorba jutott emberek megsegítésére. Folytatom ezt a munkát mindaddig, amíg csak mozogni tudok. A vagyonom ugyan már jórészben elfogyott, de ma már segítenek engem azok az emberek, akiket én mentettem meg, akiket visszaadtam az életnek. A Vásárcsarnokban a kereskedők között akadnak ismerősök, és mindenütt adnak segítséget. Úgy érzem az a legnagyobb boldogság, ha enyhíthetek mások szenvedésein. Az élet célja és értelme számomra a JÓTÉKONYSÁG. Ha halálomkor lesz még némi vagyonom, azt is az utolsó fillérig a szegényekre hagyom. Az a kívánságom, ha meghalok, a legegyszerűbb fakoporsóban temessenek, és a gyásszertartáson megtakarított filléreket is adják az éhező, elesett embereknek. Még csak egyet: Nem röstellem, hogy zsidó voltam. Elvégre a tizekét apostol is zsidó volt." 
A sors mást hozott, vagy inkább a szép szó mögött nem minden úgy történt, ahogy ő lefestette. 
Viszont óvatosan áttelepedett Bécsbe, és felvette a Robert Onkel nevet, aztán a rendőrséggel együttműködve nyitott egy öngyilkosokat támogató egyletet. 
 Aztán idővel itt is problémák lettek. Nem lehet tudni mi lett vele, 1945-ben hajléktalan volt, ennyit tudni biztosan, de akkoriban sokan voltak így. 
Végül kivett egy kis szobát, aztán jó tíz év múlva hunyt el egy elmeotthonban. 

Forrás: Nyári Krisztián, BBC
Fotó: http://www.imagine.budapest
Videó: Filmhíradók online