Régen mit csináltak vasárnap az emberek?

A régi időkben - hatvanas-hetvenes években a családok vasárnap lehettek csak együtt, hisz mindenki dolgozott, és szabad szombat még nem volt.

Ezért egyedül a hét utolsó napja volt az, amikor mindent bepótoltak. 

Az asszonyok a háztartási munka nagy részét próbálták a hét többi napján elvégezni, még sok helyütt szégyen volt az, ha ezen a napon ilyesmivel foglalatoskodott - azt jelentette: nem tudja jól megszervezni tennivalóit. 

Nem volt könnyű  sokan mosógép, centrifuga nélkül mostak ki egyik délelőtt, vagy délután - attól függően, hogy kellett munkába menni. Ilyenkor végezték el a heti bevásárlást, és intézték el a heti nagyobb takarítást, és minden olyan munkát, amit heti rendszerességgel kellett végezni.

Így aztán erre a napra "csak" a sütés-főzés maradt, készítették a vasárnapi ebédet, ami egy család életében a hét legfontosabb eseménye volt akkoriban.

Így aztán ezt a napot meg is tisztelték, hét közben akkoriban is reggelente bekapták a reggelit - hisz szaladt mindenki dolgára - vasárnap megadták a módját ennek is, az ebédnek meg végképp.

Nem volt szokás még a szobában evés - tálcán sem - ez csak az ágyban fekvő betegnek járt ki, mindenki asztalnál evett: tévé előtt ebédelni, vagy vacsorázni - véletlenül sem volt...

ha a háziasszony a főzést is el tudta intézni előző nap, akkor délelőttre iktatták be a sétát, állatkertet, esetleg egy délelőtti mozi, vagy színházi előadást. 

Terített asztalnál ettek több fogásos ebédet, nem volt ritka a húsleves, főtt hús egy kis szósszal, aztán csirkepörkölt galuskával, vagy rántott akármi, s utána még a sütemény, tészta. 

Szokás volt az ebéd után egy fröccs fogyasztása is - ha nem is mindig, de természetesebben vették, mint manapság.

És mindez rádió hallgatása mellett - délben, amikor szokás szerint harangszóra enni kezdtek, megszólalt a rádióban a "Jó ebédhez szól a nóta". 

Mikor pedig vége lett az adásnak, jöhetett a beszélgetés - azokról a dolgokról, amik hét közben nem jöttek szóba. Rokonság, ismerősök, mi történt, ki hogy van, ha valami gond volt családon belül kitárgyalták. 

Aztán mikor vége volt az ebédnek - az asszony mosogatni kezdett - a férj ekkor még ritkán segített be - és ha már minden rendben volt a konyhában, akkor jöhetett egy kis pihenés délután. 

Ha a délelőtt a főzésről szólt - úgy a délutáni pihi után jöhetett a szomszédolás, vagy egy kis vendégség az egyik rokonnál, egy kis séta a főutcán - korzózás - egy fagyi a közeli cukrászdában, egy délutáni matiné a moziban, színházban, vagy más szórakozás. 
Furcsa azért, de lényegesen kevesebb pénzből - hangulata volt mindennek. 
Meg adták a módját...

Fotó: http://www.fortepan/Lencse Zoltán