Régen, ha nem volt otthon valami, baj volt, hova szaladtál?

A régi időkben szombatonként nagyrészt délig, vasárnap pedig egyáltalán nem voltak nyitva a boltok, egyedül a piac, de ott nem lehetett kapni mindent. 
Olyan üzletekről nem hallottunk akkoriban, amik éjjel-nappal nyitva tartanak, de még az esti 10 órás zárás is nevetséges lett volna.
Olyankor már csak az volt az utcán, aki vagy munkából, vagy színházból tartott haza, vagy pedig valami rosszban sántikált.
De bizony előadódhatott olyan, hogy pont akkor kellett valami, ami - bár úgy tudtuk, hogy van - mégsem volt a kamrában, vagy bárhol.
Ha például vasárnap délután "rájött" a családra, hogy a tervezettel ellentétben mégiscsak megenne egy kis piskótát, de kevés hozzá az otthon fellelhető összes tojás, akkor a gazdasszony a világ legtermészetesebb módján átment a szomszédba, bement a nyitva lévő kiskapun, és bekopogott a házba: Szomszédasszony! Holnapig nem tudna kisegíteni néhány tojással? - És általában tudott. Ha volt 10, akkor adott tízet, ha volt 2, akkor pedig annyit nyomott a kezébe.
Íratlan szabály volt, hogy nem pénzt adtak a kölcsönkapottért, hanem visszavásárolták a terméket.
Ugyanígy kértek gyógyszert akár, vagy ha pont akkor tört el a lázmérő, mikor beteg volt a háznál. Ilyenkor irány valamelyik szomszéd, és ő segített.
Olyan is előfordult, hogy ha kölcsönkértek, a kölcsönadó azt mondta, hogy hagyja, ne adja vissza, elég fölöslege van. Ez is megesett. Főleg hogyha tudták, hogy a másik komoly bajban van.
Ha megszorult valaki, szívesebben kért pár forintot egy szomszédtól, mint a rokontól, nagyobb önzetlenségre számíthatott, és egy szomszéd biztos nem kérdezte meg, hogy "mire fordítod, nehogy másra költsd..."
A szomszédok nem tartották magukat barátnak, barátnőnek, de valahogy mégis úgy viselkedtek. Ők szomszédok, szomszédasszonyok voltak, ami a jószomszédságnál kimerült. Ám ez pont annyit tett, mint manapság egy barát, vagy akár többet is.
Hisz nem csak a jóban, hanem a bajban, a nincsben is osztoztak. Ha valaki önhibáján kívül  megszorult, akkor próbálták segíteni, bármilyen módon. Ha másképp nem is - mert megsérteni senkit sem akartak akkoruban - a gyerek által. Neki egy kis finomság, egy kis sütemény, vagy egy kis kinőtt, de jó állapotban lévő holmi. Áthívni őket egy kis szalonnasütésre - észrevétlen jótétemény. 
A lényeg, hogyha bárminemű baj volt, akkor a szomszédok feléhez nyugodtan átkopogtathattál, mert tudtad, hogy nem nézik rossz szemmel, ha segítséget kérsz. Hisz tudják-tudták, hogy a Te ajtód is nyitva áll előttük, ha bajba kerülnének... 
Fotó: Fortepan/Fortepan