Régen ezek nélkül egy férfi nem lépett ki a házból

Volt pár ilyen dolog, de ezek között is voltak fontosabbak.  Néhány dolog annyira természetes volt, hogy azzal most nem is foglalkozunk. Hisz ahogy felkelt a gazda, és elvégezte a reggeli legsürgősebb teendőit fejébe nyomta kalapját, sapkáját, zsebébe rakta pipáját, ezeket csak akkor tette le, ha leűlt enni. Mármint asztalnál. Mert amúgy még evéskor sem.
Viszont volt két dolog, amit mindig magánál hordott, hisz szükség lehetett rá.
Függetlenül, hogy akart-e enni napközben, vagy egyáltalán dohányzott-e.
Ez volt a bicska, a másik meg a gyufa.
A bicska kellett a szalonnázáshoz, de fontosabb volt, hogy bármi elvágásához, faragásához, sőt még csavar kioldásához is szükséges lehetett. Meg a másik ok: Néha biztonságot is adott, hisz a régi időkben is voltak rossz emberek.
A gyufa meg arra kellett, hogyha ettek, akkor fogpiszkálót készítettek belőle. Ha egy szerszám kilazult, akkor egy-két gyufaszállal ideiglenesen meg lehetett reparálni őket. És ha kint valamit égetni kellett, vagy begyújtani a disznó mosléka alatt a katlant, akkor nem szaladt befele a házba, hanem ott volt zsebben.
Régen a ház nap közben - legalábbis mikor nem voltak nagy, kinti munkák - akkor az asszony területe volt. A férfi csak enni ment be, meg esetleg - ha volt idő rá - akkor ebéd után pihenni egyet. Akkor sem a szobába, a szobát éjszakára hagyták. Napközben a konyhában dőltek le.
Nyáron pedig még ott sem, hanem kint valahol a szabadban, és az étkezés is a nyári konyhában zajlott le, vagy valahol az árnyasban.
Fotó: Németh Tamás