Összefogott haj, kötény, kendő...

Valahol a hetvenes-nyolcvanas évek otthonka divatja környékén ment feledésbe a konyhai kötény viselet. 
Ezzel persze még túl nagy gond nem lenne, hisz ha valaki olyan "okos", hogy szennyezi ruháját zsírral, olajjal, liszttel, s ami van, hát akkor tegye. 
Bár az is igaz, hogy köténnyel nem csak a ruhát védjük, hanem az élelmiszert is a ruhán lévő szennyeződésektől.
De ott a kendő, ami nem volt soha kedvenc viselet, ezért aztán ha csak lehetett már nem vették fel a konyhába sem. 
Ennek feladata a haj összefogása, és a hajról lehulló szennyeződések megakadályozása. Ugyanis a legtöbb kosz a haj felületén van. Még akkor is, ha minden nap mosol hajat. Butaságnak tűnik, pedig minden hajszálra tapad pici por, pici ez-az. és mivel egy átlag emberkének nem tíz szál hajszála van, ezért van esély, hogy hullik is belőle, és róla is valami. 
Jobb tehát védekezni ellene, ha csak lehet - gondolták még régebben, amikor már nem volt szokás az egész napos kendős női viselet. 
A konyhába még felvették, méghozzá kötelezően. 
A gyereket is úgy nevelték, hogy kendő nélkül nem nyúlunk semmi élelmiszerhez. De legalább összefogva legyen a hajad! Meg persze kézmosás főzés-sütés előtt, a karodon legyen feltűrve a ruha, és ha sütsz, akkor a gyűrűt szedd le...!
Na, ez a kendős mondat  volt az, ami kinyitotta a kiskaput, lágyította a dolgokat. Ok, akkor kendőt nem, mert az olyan ósdi, inkább összefogom a hajam. Aztán idővel az is elfelejtődött, elvégre nem nagy különbség, hogy szabadon van, vagy összefogva...  Vagy volt még egy megoldás, a baseball sapka - fehér - ez arra jó, hogy ne legyen szabadon a kobak, mert amúgy semmi ellen sem véd. Mármint az élelmiszert nem védi se a haj, se a por ellen. 
Úgyhogy manapság ha valaki süt, főz - nagy eséllyel már sem kötényt, sem fejfedőt nem tesz fel. Elvégre olyan snassz. Mégis csak más valami normális ruhában főzni, a hajat meg max felül összetűzni, már ha nem megy vele tönkre a frizura. Az a pár kilógó tincs meg csak arra való, hogy az ember lánya főzés közben is jól nézzen ki....
Fotó: Fortepan/Németh Tamás