Mire használtuk régen a Delikátot?

Eleinte semmire, hisz 1970-ig nem volt magyar ételízesítő a piacon. 


Volt a Vegeta, ami déli szomszédainktól érkezett hozzánk, de hazai termék nem volt a piacon. 
Ráadásul a legelején volt egy kis ellenkezés is. Persze nem nagy, könnyen megtörhető volt.  de azért még itt-ott lehetett hallani a "az igazi zöldségnél nincs jobb" szófordulat.
Mindenesetre Szegeden 1970-ben elkezdték gyártani a hazai ételízesítőt, amit aztán úgy elfogadtak a háziasszonyok, hogy szabályos elvonási tüneteket okozna, ha le kellene mondani róla.
A Delikátot már megjelenésekor használták levesfőzésre is. Nem leves ízesítésre, hanem főzésre. És pillanatok alatt rájöttek a háziasszonyok, hogy ezzel a fűszerezéssel nehezen rontható el az étel, ráadásul az ízfokozók miatt sokkal kívánatosabb az étel, mint hagyományosan.
Amúgy az elején lényegesen töményebb volt az íze, mint manapság. Kevesebb kellett belőle, és jobb ízt adott. Valahogy üdébb volt. Nem volt drága, és így nem kellett zöldséget venni, tisztítani...hanem egy kis levesporból, vízből, száraztésztából össze lehetett rettyinteni egy alaplevest. 
El is kezdték használni mindenbe. Levesbe, főzelékbe, pörköltbe. Volt, aki azzal kérkedett, hogy ő sót nem használ, csak Delikát 8-at. Nem mintha abban só nem volna.
Akkoriban sült húst sem lehetett készíteni ételízesítő nélkül, fasírtot sem, semmit...
Még a zsíros-, vagy vajas kenyérre is ezt tettünk, a frissen, pékségből még melegen hazavitt kenyeret megkentük jó kis teavajjal, vagy házi zsírral, aztán megpergettük Delikáttal. 



És piszok elégedettek voltunk, hogy ilyen finomsággal tömhetjük a gyomrunk.  - De hogy ne lett volna finom, hisz ez volt az a "korszak", amikor cukros kenyérrel, cukros-zsíros kenyérrel, vajas-, vagy zsíros-mustáros kenyérrel is tömtük a hasunkat...


Fptó: Pinterest