Mikor még Halottak napja "télen volt"

Jó, persze nem télen..., de bizony sokszor igencsak télies idők voltak...
Manapság hozzá vagyunk szokva, hogy november 1-én, másodikán még egy átmeneti kabát, vagy dzseki is elég - egyáltalán nincsenek hidegek. Szinte bármilyen virágból válogathatunk, ezek pedig jószerivel a szabadban tarthatók kis odafigyeléssel. 


Ez még néhány évtizede sem volt így.
Az szinte biztos volt, hogy szeptember végétől bejöttek a hűvösök, október második fele már az éjszakai fagyokról szólt, és bizony Mindenszentekre, Halottak napjára megérkezett az első, sokszor már a többedik hó is.
És nem is akármilyen.
Régen ritkaság volt, hogy a házak mellett virágzó őszi rózsa, krizantém  - pedig az bírja a hideget - ne fagyjon el, mire a temetőbe "menne". Manapság az a furcsa, ha leviszi a fagy.
A hetvenes években volt, amikor hóviharban, térdig érő hóban mentünk az ismerős kertészhez virágért az üvegházba. Csak úgy ropogott a lábunk alatt a hó. 
A nyolcvanas évek elején, 82-ben is térdig érő hóban jártuk végig a Köztemetőt... 
Manapság még később is ritkán van hó, és ha leesik, akkor itt a világvége, leáll a tömegközlekedés, kimaradnak járatok.... 
Nem tudom, hogy csinálták régen, de azon kívül, hogy a vonatnál voltak késések, városon belül busszal el lehetett jutni bárhová. Jóval kevesebb gépkocsival valahogy a nagy hóban is kijutottak az emberek a temetőbe.   Volt elég busz, troli - a rossz körülmények ellenére. 
De persze az is lehet, hogy akkoriban türelmesebbek, megértőbbek voltunk - nem csináltunk ügyet belőle, ha egy járat 10-20 perccel később indult. 
A lényeg az volt, hogy indult...