Miért ettek almát a karácsonyi asztalnál?

És nem ám csak úgy, hogy mindenki megfog egy almát, és megeszi, vagy valami finomságnak elkészítve... 
A gazda egy almát felcikkezett annyi fele, ahányan ültek a karácsonyi asztalnál, és ezt ott szépen elfogyasztották. Ez a szokás még a múlt század közepén is élt sok helyen, és a család összetartozását jelképezte. 
A régi időkben a Karácsony ünnepe nem a dúskálásról, hanem az önmegtartóztatásról, böjtről szólt. Az asztalt ilyenkor megterítették, mégpedig abrosszal. Máskor a parasztság nem használta, mágikus ereje volt. Következő évben aztán minden olyan dologra használták, ahol "szerencsére" volt szükség, hogy minden rendben legyen. 
 Ezt használták vetőabrosznak, hogy nagy termés legyen, sütéshez is, hogy a kenyér jó legyen, és ha valaki megbetegedett, akkor ebbe tekerték. 
 Nap közben kenyeret ettek, és vizet ittak, aztán este ostyát, mézet, fokhagymát, diót, almát, bablevest - természetesen hús nélkül, a manapság is megszokott mákos guba, és kalács. 
Vacsora után elmentek az éjféli misére, utána pedig már jöhetett akár a lakoma is. A karácsonyi halászlé tulajdonképpen ennek a karácsonyi böjtnek a hagyománya. 
A mézes sütés is a karácsonyi, régi méz fogyasztásból ered, amikor ostyával falatozták.
Ilyenkor egyedül a hal fogyasztása volt megengedett. Éjfél után viszont már mindent lehetett  - azért általában már ilyenkor nem ettek, viszont első napján és másodikon - ha tehették - akkor bepótolták, amit elhagytak... 
Régen a Karácsonyt tartották az óév végének, ezért lényegében ugyanazok a szokások voltak jellemzők ekkor, mint ami a mostani időkben Szilveszterre jellemzőek. Rendet raktak a házban, az udvaron, és az ólakban, istállókban is, ha volt valami vitás ügy, akkor azt próbálták rendezni, mint az esetleges tartozásokat is, számot vetettek lelkiismeretükkel, próbáltak minden téren rendet rakni, hogy úgy menjenek neki a következő időnek. 
 A régi időkben nem volt jellemző a teljes fa állítása, ez csak a XX. század szüleménye. Megelégedtek egy nagyobb ággal, ezt díszítették fel, egyszerűen. A fenyőfa - ha csak nem volt az erdőben - akkoriban nem volt olcsó mulatság, csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak. A szegények almával, dióval díszítették, a gazdagabbak pedig cukorkával, gyümölccsel. 
A karácsonyi ajándékozás még nem volt szokás, az ünnep "csak" a szeretetről, és összetartozásról szólt. 
 Aztán a XX. százat, a jobb gazdasági körülmények megváltoztattak mindent.