Menni kellett szélben, hóban, sárban


Még ezelőtt 50 évvel is egy tanyasi gyerek minden reggel 3-4-5 kilométert gyalogolt a legnagyobb hidegben, "nyakig érő sárban" is, hogy eljusson  az iskolába. 

A felső kép 1965 január 27-én készült Csárdaszálláson, és jól mutatja - ki, ahogy tudott igyekszik okosodni.


És a hó, a jég, a hideg - az még szerencse is volt, az ellen felöltözik az ember, zsebébe rak egy-két hajában főtt krumplit, aztán megy-megy-megy - sokszor magányosan, az már jó, ha mással, akkor beszélgethetnek.

De ha sár van, vagy hatalmas szél, az embert próbáló. Ott aztán erősödik a láb, pirosodik az arc rendesen. 
A csizma beletapad a sárba, eleinte cuppan, aztán egyszer csak elmerül, ha nem figyelsz. Kihúzni sokszor nem is lehet, csak ha leveszed. 
Azt hinné az ember, hogy ilyen körülmények között rengeteget hiányoztak a gyerekek, pedig a valóság az ellenkezője. Alig volt mulasztás akkoriban. Hisz a napi bejárással kifejlődött a kötelességtudat.  
Rajtuk állt, hogy eljutnak-e az iskolába, nem anya, vagy apa vitte őket kocsival az ajtóig. 

Ráadásul ezek a gyerekek már kicsi kortól otthon is munkálkodtak eleget. Ők otthon konyhai, vagy ha fiúk voltak fizikai munkát végeztek, segítettek már reggel az állatok ellátásában, délután pedig, amikor a kilométereket maguk mögött hagyták először ettek, majd elvégezték a rájuk bízott munkát, sok kislánynak ott volt a főzés akár, fiúknak pedig az állatok etetése, itatás. A nagyocskákra már a fűtés is várt, mert meleg kellett a házba, és ha nem volt otthon senki, akkor ez rajtuk állt.  Hisz a szülők ekkor már nagy eséllyel a közeli TSZ-ben dolgoztak, ők is gyalog és későn értek haza. 
Aztán mikor letudták a dolgukat - kezdődhetett a tanulás lámpafénynél. 
Petróleumlámpánál, aminek üvegét gyakran kellett takarítani, mert hamar kormosodott. Aztán mikor ezt is befejezték, akkor jött a beszélgetés, hogy aznap mi történt. Nem volt még rádió, tévé - lehetett volna, de sok helyütt még áram sincs...
Aztán este bebújtak a puha dunyha alá, és arról álmodtak, hogy holnap ismét mehetnek az iskolába - ahol semmi más dolguk nem lesz, csak a figyelés...

Fotó: Korniss Péter MTI, MTI Fotó Kunkovács László, hirado.hu

Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...