Mekkora egy rántani való csirke?

Hát, nem ekkora - az biztos. "Ők" már tyúkok.
A csirke, amíg rántani való, az nagyjából a 70-80 dekás kor. Felette már sütni, vagy paprikásnak valóról beszélünk. 
Amit manapság a boltokban vágottan árulnak, azok grillezésre valók, sütésnek - már igazság szerint paprikásnak is óriásiak. Meg hát az ízükkel - tartásuk miatt - gond van.
A legjobb csirke a frissen vágott, és ha rántani akarjuk, akkor a szabad tartású, régi, magyar fajta. Ugyanis hogy jó ízű legyen, ahhoz sokat kell szaladgálnia, kapirgálnia.
Egy "ketreces csirke" csak nő, növöget, hízik. 
Viszont a szabad tartású lassabban nő, viszont jóval sportosabb.
Régen az ekkora rántani valót 6 darabba vágták szét, legalábbis a vendéglőkben. Otthon ugyanúgy bontották, mint manapság, a zúzát, meg a máját azt az összehajtott szárnya közé tették, úgy rántották. 
Akkoriban a farát és a hátát is panírozták, az idősebb korosztályból még ma is vannak rajongói.
A piacok legtöbbjén már nem lehet venni élő baromfit - de ha háznál sikerül kifogni, akkor nem árt, ha figyelsz rá: a lába, a bőre sárga, a kis taraja pedig piros legyen. Szeme tágra nyitva, ne kornyadozzon. 
Hogy hogy tudjad, sárga-e a bőre? Régen úgy nézték meg, hogy megfogták a csibét, és a farrésznél közé fújtak a tollnak.  Ugyanis itt a legritkább a tollazat. Ha szép sárga volt, akkor tudták, hogy jól tartották, és nagy eséllyel jó lakoma csapható belőle. 
Nem kell megijedni, hogy csontosnak érzed az ilyen idős csirkét, ez természetes. Van azon annyi hús, amennyi kell - és biztos, hogy szinte egy szem kövérje sem.
Jóval drágább az élő, háznál tartott csirke ez biztos, de egyszer-egyszer ha mégis veszünk belőle, akkor megtudhatjuk milyen az a csirke, amit még nagyanyáink ettek, amiből egy pici só hozzáadásával, liszttel, tojással, zsemlemorzsával - semmi ételízesítővel - fenséges ebédet készíthettek.
Fotó: Pixabay/Capri23auto