Lepényevő, krémes evő verseny - szeretted?

Az élelmes gyerekek nyertek vele, mert finomságot ette, a többiek meg azért, mert nevethettek.

Manapság is fellelhető, de régen lényegesen gyakoribb volt ez a móka. Szinte minden vidámabb iskolai rendezvényen, vagy táborban a tábortűz mellett szórakoztunk ilyesmivel.
A gyerekek nagy része csak nézte, és álmodozott róla, hogy milyen jó lenne, de...
Néhány gyerkőc viszont nem foglalkozott a "de"-vel, hanem jelentkezett, és részt vett benne. 
Mert hát mit veszthet? Jó, persze - a többiek nevetnek, de ugyanakkor irigylik is, hogy finomságot ehet. Meg hogy olyan bátor, hogy megtette...

Ráadásul még ott a lehetőség is, hogy nyer, és akkor még kap valami jó dolgot a tetejébe.
Ezzel a versennyel - aki csak részt vett benne - mindenki szerencsével járt, hisz tele lett a pocak.
A lepényt fellógatták egy madzagra, és a libegő tésztát hátratett kézzel kellett leenni, általában egy csapatnak, legalábbis, ha méretes lepényt adtak. 
Az egyéni verseny is érdekes, de ott csak kis lepénnyel versenyeztek, annak pillanat alatt vége lett. 
Aztán volt olyan is, hogy lekvár- vagy krémesevő verseny. Természetesen hátratett kézzel ez is, hogy a próbálkozó minél maszatosabb legyen.
Hisz ez benne a lényeg. 
Móka az evéskor, teli pocak az evés által, és utána a maszatok eltávolítása, a többiek vihogása. De ez nem kinevetés, hanem haveri vihogás...
Fotó: MTI.Danis Tamás/Mafirt Krónika
A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...