Emlékszel még a Dörmögőre? És a Kisdobosra, vagy a Pajtásra?

A Dörmögő egy eredetileg óvodásoknak szóló újságocska volt már 1957-től, de még a kisiskolások is szívesen bújták, szívesebben, mint a Kisdobost. 
Egyszerűen érdekesebb volt, mesék, versek, rajzok voltak benne, és jó rövid szövegek. Ami egy gyermeknél lényeg. Ráadásul szép színes is volt, amit a többi lap még akkoriban nem mondhatott el magáról. 
Arra már nem emlékszem, hogy milyen időközönként jelent meg, de biztos nem gyakran, talán havonta. A tanító árulta az iskolában, megkérdezte ki venne. Nem volt rossz üzlet, általában a szülők úgy voltak vele, hogy amit a tanító árul, abból venni kell. Mindegy mi, ne jegyezze meg a gyerek nevét, hogy "az bezzeg nem vett..."
Úgyhogy szinte minden gyerek kezében ott volt, és bújtuk. Olyan költők verseit olvashattuk benne, mint Weöres Sándor, Gazdag Erzsi, Kányádi Sándor, írt bele Csukás István, Lázár Ervin... Nem semmi névsor... - gy e r e k e k n e k... Ma már szinte elképzelhetetlen. 
A rajzokat meg olyan grafikusok készítették, mint Dargay Attila, Réber László Gábor Éva...
Ahogy kisdobosok lettünk, már ajánlgatták megvételre a Kisdobos újságot, ami azért annyira nem kötött le bennünket, hogy erőlködjünk érte. Legtöbbször persze megvettük - ugyanabból a megfontolásból, amiről már előbb írtam - viszont ennek témája valahogy nem volt érdekes. Nem olyan, mint a Dörmögő.
Viszont a Pajtás, az úttörő újság már jobb volt, ott voltak olyan cikkek is, amit gyerekek írtak, volt levelezési rovat, és sok olyan dologról esett szó, amit egy átlag felsős gyerkőcöt érinthet.
Levelezési címek is voltak, kereshettünk levelezőpartnert, és akkori sztárokkal is készültek riportok. Persze nem gyakran, de mégis érdemes volt valamiért várni a megjelenését. 
Én igazi pártpropagandára nem emlékszem belőle, biztos volt, de gyerekként ezt nem fogja fel az ember. Koszorúzás, felvonulás hozzátartozott az életünkhöz, tudtuk, hogy van a párt, hogy csak egy van belőle - hisz otthon mondogatták, hogy kötelező választani menni, de minek, mikor csak egy pártból lehet, meg sokszor csak egy képviselőből... De minket ez nem érdekelt... 
Bárki bármit mond, szerettük az úttörő életet. Lehet rá utólag fanyalogni, hogy én már akkor sem voltam úttörő, blablabla... Ilyen az időben nem volt. Mindenki az lett, ahhoz már nagy grimbuszt kellett véghezvinni, hogy ne avassák fel, vagy elvegyék tőle a lehetőséget.
Nem kellett a gyerekeket örsi foglalkozásra ráncigálni, jópofa dolog volt, megtiszteltetés volt az Őrsi naplót írni, és kifejezetten jó bulik voltak a kirándulások, nyaralások.
Aki azt mondja hogy nem így volt, az minimum rosszul emlékszik.
Mert lehet, hogy próbálták a gyerekeket a párt felé terelgetni, de egy gyerek agya szelektív. Csak azt jegyzi meg, ami érdekli...  És minket a buli része érdekelt. 
Aztán hogy csend legyen, néha gyűjtöttünk pár Lenin képet is... :)
Fotó: Pinterest