Emlékszel még a "Varázsceruzára"?

Volt egy lengyel rajzfilmsorozat a Magyar Televízióban a hatvanas évek közepétől, ami arról szólt, ami a gyerekek legnagyobb vágya, hogyha bajjal vannak, vagy valamire nagyon-nagyon szükségük van egy jó ügy érdekében, akkor azt  egy varázslattal előteremthessék.
Márpedig ebben a sorozatban a főszereplő kisfiúnak, aki mellett ott van állandóan hűséges kutyusa is, van egy segítsége, egy manó, aki zűrös helyzetekben megjelent, és hozta magával azt a bizonyos varázsceruzát is, amivel ha rajzoltak, akkor a rajzolt tárgy valóságossá lett. 

A mesékben nem volt egyetlen párbeszéd sem, csak a gesztusokból, történésekből lehetett tudni, hogy pontosan mi történik. Így aztán a gyerekek még jobban odafigyeltek rá. 

Külföldi sorozatok között ez volt talán a legkedveltebb, vagy inkább a legjobban szívünkhöz közel álló, hisz olyasmiről szólt, ami minden gyermek, és persze felnőtt álma.
A rajzfilm forgatókönyvét Adam Ochocki írta, a figurákat pedig Karol Beraniecki tervezte meg. 
Egyszerű, letisztult alakok voltak, semmi extra,
pont egy gyerek fantáziájához való.  Így utólag még képzeletünkben akár szövevényesebb is lehetett egyik-másik mese, lehetett róla álmodozni, hogy mi lenne, ha nekem is lenne egy ilyen csoda ceruzám. 
A sorozat végül 13 év alatt 39 epizódot ért meg, és sikerült elérnie a rendezőnek, hogyha ez a mese volt a TV-ben, akkor a gyermekek hatalmas diadalordítással rohanjanak a készülék elé: "Varázsceruza!!!....Azt szeretem...!"
Fotó: Port.hu, Youtube.com