Egy hatalmas színészünk első osztályos kisgyermekként...

Ezt a fotót még nem ismertem, és nem is tudtam volna magamtól, ki ő. A fotó alapján.


 Nem fogok most belebonyolódni az életrajzába, mert már az oldalon is több példányban megtalálható, és ha leírom a nevét, akkor mindenki tudja kiről van szó.
A fotón Latinovits Zoltán látható első osztályos korában. Egy kifejezetten okos, értelmes tekintetű gyermek, akin már ekkor látszik, hogy lesz "valaki". Hogy mi, még nem tudni, de érződik hogy sokra érdemes.
Jól álltak anyagilag, ez a fotó nyugalmán is látszik. 1937-et írunk, gazdasági világválság. Ő jószerivel nagyapja, Gundel Károly éttermében nőtt fel.  
Bár édesapja nem sokkal születésük után otthagyta családját, neki nem kellett nélkülözni. Aztán mikor betölti a tizet - édesanyja férjhez megy Frenreisz István orvoshoz, és születik két féltestvére. Egyik egy év múlva, ő Frenreisz István, mi Bujtor Istvánként ismertük, a kisebbik pedig Frenreisz Károly zenész lett. 
Gundel Károlynak  13 gyermeke volt, így a gyermek körül rengeteg ember sürgött-forgott, mindig pezsgett az élet, közel volt a Liget, az állatkert, ami egy kisgyermek számára maga a csoda. Még óvodás, mikor már tud írni-olvasni. Kiváló tanuló, nem igazán gondol rá még középiskolában sem, hogy színésznek kellene mennie, beszédhibás, és nem is bírja a reflektorfényt.  De aztán egy önképzőköri előadás bogarat ültet a fülébe. Ettől függetlenül  fizikai munkás lesz, majd elvégzi a Budapesti Műszaki Egyetemet, mégpedig vörösdiplomával, 1956-ban. 
És mégis nem mérnökként helyezkedik el, hanem a debrecceni Csokonai Színházban játszik a Légy jó mindhaláligban. 
Az alsó fotón is ő van, Tyll Attila és Ujvárossy Katalin társaságában....

Fotó: http://stefan2001.blogspot.hu/, Szigethy Gábor: Latinovits (1988), Officina Nova 1988