Az asszonyok miért nem ültek le régen beszélgetni?

Biztos láttál már régi fotókat, ahol a gazdák, a férfiak szépen ülnek az asztal mellett, pipázgatnak, iszogatnak, és a világ nagy dolgairól beszélgetnek. 


De sehol egy asszony, csak, és kizárólag csak a férfiak lettek így megörökítve. 
Hogy lehet ez?
A régi időkben - főleg faluhelyen - a férfi volt a család feje, ő intézett mindent, ő rendelkezett, körülötte forgott minden.
Viszont az ő kötelessége volt a család megélhetéséről, anyagi jólétéről gondoskodni.
Az asszony kötelessége pedig a ház körüli munka volt, és a gyermeknevelés. 
A férfi az állatokkal és a határban dolgozott, valamint ha felújítás volt, vagy esetleg komolyabb fizikai munka adódott - ezeket kellett ellátnia. Ezek a munkák viszont időben, térben behatárolódtak. Egy férfinek otthon lényegesen kevesebb teendője volt, mint az asszonynak. 
Márcsak azért is, hisz egy férfiember számára a házimunka lealacsonyító lett volna, a régi időkben semmit sem vállaltak át a gyengébbik nemtől. Az ő reszortja volt a főzés, mosás, takarítás, mosogatás, a gyermeknevelés, a ház körüli teendők nagy része, a nagytakarítás, beleértve a tapasztást és meszelést is, sőt még a padot is az asszonyok tapasztották.  Aztán ott voltak a szárnyasok, azok ellátása is az asszony reszortja volt, aztán ahogy cseperedtek a lánygyermekek, ők is anyjuk mellett tevékenykedtek.
Egy nő nem mutathatta kifele, hogy dolog nélküli, nem lebzselhetett órák hosszat, hisz mindenki tudta, hogy a háztartásban, gyermeknevelésben mindig van munka, furcsa lenne, ha kint az udvaron süttetné magát a nappal, vagy olvasgatna a szalmakazalban. 
Az ő feladata volt a gazda és vendégeinek kiszolgálása is. Őt ugrasztották, hogyha még borra volt szükség, vagy ha elfogyott a dohány. 
Kitölthette a bort, de ő nem ivott, hisz az asszonynak szégyen lett volna mások előtt lehajtani egy pohárkával. 
Nagyobb ünnepekkor megengedett volt, ám akkor is inkább valami édes kontyalávalót fogyasztottak. És nem ám úgy, hogy mindenki lássa, hanem szemérmesen elfordulva...
Az pedig hogy beleszóljon egy nő férje társalgásába elképzelhetetlen lett volna. Ugyanúgy, mint hogy a gyermek sem szólhatott bele a felnőttek beszélgetésébe.
Az olyan nőt, aki belebeszélt a diskurzusba erkölcstelennek tartották, belebeszélt olyasmibe, amihez neki semmi köze, beleütötte a férfiember dolgába az orrát, az pedig szégyen... A férfire nézve is, meg az asszonyára is...


Fotó: Mezőgazdasági Lexikon