Amikor még munkába menetben is ment a vedelés

Az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek - részint az alkoholról szólt Magyarországon. 


Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki alkoholista lett volna, de valahogy másképp néztek az emberek a sörre-borra-pálinkára, mint manapság. 
Ünnepek környékén pedig még a legártatlanabb háziasszony is hozzákezdett ilyen-olyan likőrt kotyvasztani tiszta alkoholból otthon - ez volt a trend.
Egy munkahelyen nem túlságosan ütköztek meg azon, ha a munkavállaló kocsmaszagú volt, ha ezzel foglalkoztak volna, akkor a fele munkás fegyelmit kapott volna. 

Az volt a lényeg, hogy ne legyen vele gond. Ne cirkuszoljon, úgy ahogy megcsinálja a feladatát, ne folytassa a vedelést legalább látszólag, és ne érje baleset. Ha ez rendben volt, akkor szemet hunytak felette.
Voltak olyan területek, ahol egész nap ment a vedelés, mint például az építőipar, és a földmunka terén. Most nem a mezőgazdaságra gondolok, hanem aki kubikolt.
Ebben az időben az átlag magyar háromszor annyi forintocskát fordított italra, mint élelmiszerre. Ez azt jelenti, hogy volt, aki az ételt is kuporgatva tudta megvenni, merthogy mondjuk gyűjtött valamire, és jó páran voltak olyanok, akik alig költöttek élelmiszerre. 

Már a gyerekek is ittak, és a felnőttek nem botránkoztak meg rajta, sőt, még vettek is nekik egy-egy sört, Húsvétkor pedig ment a rábeszélés, hogy csak egy ártatlan pohárkával fogadjon el a gyerkőc, hisz csak egy kis édes kontyalávaló, ami a pohárban van, vagy egy kis sör, semmiség.
Minden Húsvét előtt az iskolában az osztályfőnök, néha a szülők, és plakátok sora figyelmeztetett, hogy alkoholt soha.
Ekkoriban a bulizó tizenévesek is zsák számra vették az italt - sajna ez most is így van, más dolgokkal kiegészítve - és az sem volt nagy dolog, ha a hazafele tartó munkatársakkal egy-egy nő is betévedt a talponállóba.
Merthogy a férfiak nagy része igen. Vége lett a műszaknak, és nem azon gondolkodtak, hogy mennek a gyerekért az oviba, vagy megveszi a közeli boltban azt, amit az asszony felírt neki, hanem a haverokkal beült néhány sör erejéig...
Aztán másnap reggel kezdődött minden elölről, munkakezdet előtt még felhajtott egy-két felest, meg megivott egy sört, hogy összeszedje gondolatait, meg persze helyre kellett tenni magát az előző nap töredelmei után.  Táskájába vészhelyzetre rakott még legalább egy felest, és úgy indult munkába "kipihenten".

Na, ezt elégelte meg az akkori Kormány, és 1978-ban hozott egy rendeletet, miszerint reggel 9 óráig alkoholt nem lehet árulni. Ez a "törvénykezés" aztán a nyolcvanas évek végéig élt.
Kiváló korrajz ebből az időből Hofi Géza zseniális mondata:
"...akinek annyi vegyespálinkája nincs otthon, hogy másnap reggel a gyárig elég legyen, az száradjon ki"
 Még a Szomszédokban is elhangzott egy beszélgetés, miszerint Vágási Feri az esi születésnapi bulira reggel csak a szükséges dolgok egy részét tudja munkába menet megvenni, mert a konyakot, amit a legfontosabb lenne a hangulat miatt - nem szolgálják ki neki.
Persze ez a rendelet nem sokat ért. Egyrészt az élelmesebbje már előző nap, előrelátóan megvette a másnapi adagot, másrészt pedig megnyíltak a zugkocsmák a házaknál - gazdagítva a szeszfőző, borpancsoló magyart. Vásárlójuk meg volt dögivel, hisz a boltinál még olcsóbb is volt, nem kellett hordozgatni haza a piát, hanem frissiben fogyaszthatták még indulás előtt. 
A tulajok pedig gazdagodtak, pénzesedtek - szinte veszély nélkül űzhették az üzletet.

Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...