A magyar ember és a szalonna


A magyar ember szereti a szalonnát. 


Sütve meg éppen.
De nyárson sütve a legjobban.

Jó-jó a serpenyős is, de valahogy mégis teljesen más. Az tocsog a zsírban, a nyársról pedig a kenyérre csepeg a fölösleg, és még a zsírja is finomabb...

Így aztán az "igazi magyar", - már amelyik munkakörénél fogva megteheti - egy darab füstölt, füstöletlen, húsos, vagy sima szalonnával is beéri egy reggelire, vagy ebédre, egy-két szelet jó kis félbarna kenyérrel. Mert hogy ahhoz a fehér nem az igazi. Nincs íze.

Aztán ha kerül hozzá egy kis hagyma, vagy



kolbász - máris fölséges az étel, nem is kívánhatna egy éhes gyomor mást...

Így aztán a kohó mellett, építkezésen, földmunkán, kukoricaszedésen gyakran előfordult, hogy szalonnát sütöttek. Mindegy milyen, csak szalonna legyen.
Sőt, még olyan is volt, hogy kisvendéglőben is lehetett sütkérezni, fizettél a szalonnáért, a tűzért, a nyársért, megsütötted magadnak, aztán elégedetten távoztál haza...

Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, Fortepan/Mészáros Zoltán, Fortepan/Bauer Sándor

Megjegyzések

A kommentek időeltolódással jelennek meg, mivel az admin. felelős a hozzászólások tartalmáért...vagyis kénytelen vagyok átnézni...