Tudtad, hogy régen egy font cukor egy sertés árába került?

És azt, hogy mikor megjelent, akkor még gyógyszernek számított?
Mára persze már rájöttünk, hogy pont az ellenkezője, de kis mértékben, ahogy akkoriban fogyasztották, ártalmas nem lehetett. 
Eleinte a nádcukor nagyon borsos árú volt, amikor megjelent, a 10. században még gyógyszerként kezelték, aztán az Árpád-ház kihalása idején kezdték el fűszerként használni nálunk.  És egy idő után már itthon is előállították, mégis a köznép számára nagyon drága, luxuscikk maradt egészen az 1800-as évek végéig. 
Már ismerték, de az emberek nagy része nem engedhette meg magának.  Az 1600-as évek végén még egy font cukor - ami nagyjából 45 dkg - egy sertés árával vetekedett, így nem csoda, ha nem vásárolták.  Akkoriban drágább volt a fehér cukor a barnánál, és nádméznek hívták.  
A gazdagabb rétegnél viszont rohamosan elkezdett terjedni, és még a húsételekhez is használták. A gazdagabb réteg után az iparosok kezdték cukrozni az ételt, de inkább a céhlakomákon fogyasztották, kedvelt volt a tejberizs körükben. Idővel már nagy mennyiségben lehetett kapni, de ára miatt még mindig kevesen vették.  Aztán jöttek az 1800-as évek, amikor már az egyszerűbb háztartások is hozzájutottak legalább nagyobb ünnepeken elterjedtek az édes sütemények.  Innentől jött a fagylalt, lesz közismert a limonádé. És persze már kávéztak is az emberek, de érdekes, hogy az 1800-as években még tejföllel is itták a feketét. 
Magyarországon az 1800-as évek közepétől gyártanak répacukrot, és ezáltal fokozatosan nőtt a fogyasztás.  Mármint a városokban.
Mert a falvak lakossága csak nagy ünnepekkor használta, béleshez, fánkhoz, tejbekásához.  Az 1800-as évek végétől már falun is sütöttek süteményeket, de még mindig ünnepi alkalmakra, elterjedtek a grillázsok, és már ők is fogyasztottak cukrozott kávét, de csak ünnepnapon.  
Aztán a 20. században már hétköznap is előfordult az édes étel, az asszonyok és gyermekek reggelente tejeskávét ittak, befőtteket, szörpöket készítettek, és finomabbnál-finomabb süteményeket készítettek - hétvégéken. 
Manapság viszont ezt az időszakot is túlszárnyaltuk rendesen, akkoriban 10 kg körül volt az éves fogyasztás, manapság pedig 30-40 körül lehet....
Az 1800-as évek elején egy emberre fél kiló cukor jutott egy évre. Ezt persze a módos réteg fogyasztotta, tehát az emberek nagy része nem evett belőle, és mégis meg voltak...