Tudod, hogy egy falusi gazdaságban mi volt a legfontosabb?

Azt mondod: a föld... Ebben is van igazság, fontos volt, nagyon is fontos, hisz az elkövetkező időszak megélhetése függött tőle, de volt ettől fontosabb is. 
A jószág.
Ők társai voltak a parasztembernek.
Társai a munkában, és a megélhetésben. Ezért aztán nagy tisztelettel bántak velük.
Reggel, mikor a gazda felkelt az ébredéskori kupica lehajtása után első útja az istállóba, és az ólakhoz vezetett.
Először az állatok ettek, ittak, elintézte a fejést, a trágyázást, szalmázást - a disznók is megkapták moslékukat, rendbe tette őket, a baromfiudvar lakóit az asszony látta el. Mikor aztán végeztek mindennel, akkor következtek ők, az emberek. Ekkor ültek asztalhoz, hogy bekapjanak pár falatot - legyen erő a többi munkára, amit aznapra beterveztek. 
És a napi munka után délután, estefele ugyanez. 
Ha kellett, fialáskor, elletéskor éjszaka is fenn voltak, még a szomszédságnak is segítettek. 
Ritka volt, hogy kitették lábukat a házból hosszabb időre, ahhoz már nagy dolognak kellett történnie. De még ilyenkor is csak úgy mehettek el, hogy vagy valakit megkértek az állatok ellátására - ezt azért nem szívesen tették meg -, vagy valaki otthon maradt, hogy minden rendben legyen.
Ha úgy adódott, hogy a jószágból el kellett adni egyet-egyet azt valahol ugyanúgy megsiratták, mint az embert. 
Pénz jött ugyan általa a házhoz, de mivel születésüktől fogva nevelték őket, lelkük részei lettek. És akár erőn felül is megtettek mindent értük, olyan nem volt, hogy az állat szükséget szenvedjen...
Fotó: Fortepan/Schermann Ákos/Schermann Szilárd felvétele