Ötven éve mi kellett egy borotválkozáshoz?


De legalábbis hasonlóan. Különbség csak annyiban volt, hogy volt, aki a fürdőszobában, volt aki a konyhai mosdónál, és volt, aki a szabad ég alatt. 
A mai napig sokan vannak, akik ragaszkodnak a cserélhető pengés megoldáshoz. A fotó az ötvenes években készült, kútvíz, pamacs, szappan, timsó. Ezek voltak a legfontosabb kellékek a szőrtelenítéshez. Meg persze tükör, és maga a borotva. 
Egy-egy ilyen művelet után nem volt különleges, mikor a családfő papírdarabkákkal teleragasztottan került elő. Könnyen megvágták még magukat vele. Ilyenkor volt hasznos a timsó, ami gyorsan elállította a vérzést. 
És érdekes - hiába volt jóval kellemetlenebb művelet ez, mint a mai modern borotvákkal, valahogy mégis jóval többen borotválkoztak minden nap, de legalább minden második nap. 
Akkoriban valahogy  szakállat nem igazán tolerálták, a borosta pedig az ápolatlanságról szólt. 
Idővel aztán jött a timsó helyett a Pitralon, ami egyben a fiatal srácok pattanás eltüntető csodaszere is lett.
A férfiak már az őskorban is próbálkoztak az arcszőrzet rendben tartásával, megélezett kövekkel, de még cápafoggal is - már, ahol volt - vágták a szakállt.  
Az a bizonyos borotvakés, amit még apáink, nagyapáink is használtak az 1600-as évek végéről maradt ránk. És még mindig kellett várni 120-130 évet, míg végre megjelentek az első borotvapengék, amik már cserélhetők voltak a borotvafejben.  Aki kifejlesztette nem volt más, mit Gillette - nem véletlen tehát az elnevezés. 
Érdekes, hogy ettől a megoldástól korábban már kifejlesztettek egy elektromos borotvát, de ez még elég problémás megoldás volt, viszont 1930 megjelent egy száraz elektromos borotva, minden mai borotva őse.

Fotó: Pohl Pálma/Fortepan