Nagyanyáink szépség megőrző praktikái


A szépségre való törekvés egy idős az emberiséggel, főleg a nők körében. Ezért aztán mindent bevetettek annak érdekében, hogy csinosítsák magukat akkor is, ha egyébként kenceficéket nem tudtak beszerezni, vagy egyszerűen tiltott volt - mint a falusi környezetben. Még a múlt században sem vették jó néven a falusi "emberek", ha az asszony a cicomával foglalkozik, még az ilyen házi eljárásokat sem szerették, de mivel pénzbe nem került, így inkább hóbortként tekintettek rá, szemet hunytak felette.

Ha a bőr égett, kellemetlen érzetű volt, nyugtatónak alma-krumpli reszelékét használták pakolásként. 
Az arcbőr tisztítására tökéletes volt eleinte egy pici kovász, később egy csipet élesztő pépesítve. Felvitték az arcbőrre, száradás után pedig ronggyal ledörzsölték. Lényegében bőrradírként működött, csak B-vitamin tartalmánál fogva még táplálta is.
A burgonyát nyersen, de főve is pakolásnak használták gyulladt bőrre, nap okozta égésre. A megtört, vagy lereszelt krumplit egy kis tejföllel összekeverték, így vitték rá a bőrre. 
Gyulladt, kivörösödött, bedagadt szemre is ezt tették, lereszeltek apró lyukú reszelőn egy krumplit, ezt rakták a szemre fekvő állapotban. Fél órát kellett a szemen tartani. 
Jót tett akkor is, ha csak frissíteni akarták a tekintetet. 
Ha maradt egy kis dinnye a héjban kikaparták, és ezzel a pakolással frissítették az arcot, hisz kiváló hidratáló. Ugyanilyen hatással van az uborka is, nem véletlen, hogy még manapság is sok asszony a szem környékén uborkaszeletekkel kezeli. 
Ha valakinek kiszáradt a kéz-, vagy lábbőre, akkor uborkalével, vagy íróval dörzsölték be. Megszárították, majd lemosták, és száradás után olajjal, vagy zsírral is bekenték. 
Amikor már megjelent a margarin - pusztán ezt használták. A teljesen kirepedezett bőrt is helyre hozza egy-két nap alatt, ha vastagon bekenjük a kezet, és rajta hagyjuk legalább egy fél órára. Ha tovább is tudjuk, akkor maradhat. 
A babák érzékeny popsiját zsírral kenték régen. Vízhatlan réteget képezett rajta, nehezen pirosodott ki.
Régen lényegesen ritkábban mostak hajat, mint manapság, viszont a zsíros hajat nem szerették. Általában ha más nem, akkor kőpúder azért volt majd minden háznál, de a hagyományos púder is megtette. Ezzel beszórták a hajat, és jól beledörzsölték, majd alaposan kifésülték. Száraz samponként működött.
Pirosítót sem igazán használhattak, vagy piros gyümölccsel próbáltak kis színt adni arcuknak, vagy pedig csipkedték, paskolták a pofit, esetleg érdes törülközővel dörzsölték - elég tartós színt kapott ezáltal.  És jót is tett, hisz javította a vérkeringést...
Régen úgy tartották, hogy minél többször mossák meg a hajat, annál gyorsabban zsírosodik, amiben bizony van valami. Egyszerűen mosószappant használtak hajmosáshoz, alaposan leöblítették, utána pedig ecetes vízzel öblítették át. Ettől szép, csillogó lett.
Ha azt akarták, hogy hajuk megtartsa formáját, akkor cukros vízzel kenték be. 
Férfiak zselé helyett akkoriban ég általában zsírt használtak, ezzel simították a hajat. A zsírozástól még az ősz haj is sötétebbnek tünt, két legyet ütöttek egy csapásra.
A fáradt, karikás szemek szebbek lesznek, ha uborka karikát rakunk rá, és kicsit pihentetjük. Hogy aztán mi hatott igazán: a pihenés, vagy az uborka nem tudni, viszont bevált.
Ha valakinek csúnyán kivörösödött a keze, akkor krumplit főztek, összetörték, és még langyosan betakarták vele. Ez nyugtatta a kipirosodott bőrt. 
A szemöldököt régen nem szedték, de egy kis korommal ki tudták húzni, hogy vékonyabbnak tűnjék, vagy ha bevizezett szappannal végig húzták, és utána kívülről két oldalról befele igazgatták, akkor keskenyebbnek tűnt, és formáját is megtartotta a rászáradt szappanréteg miatt.
Egy időben úgy gondolták, hogy a kámfor, vagy a sósborsszesz szinte mindenre jó, ezért a testet tetőtől-talpig bedörzsölték vele, ha rugalmasabbá akarták tenni a bőrt. 
A sósborszesz a rossz szájszag elűzésére is jó volt, vagy ha volt egy kis kölni a háznál, nem problémáztak rajta, akár azzal öblögettek.
Régen a pattanásos bőrt is élesztővel ápolták. Egyrészt a serdülő gyermeknek naponta adtak egy csipet élesztőt, másrészt élesztőpakolással próbálták eltüntetni a pattanást. Ezt utána ilyenkor nem ledörzsölték, hanem lemosták. 

Fotó: Fortepan/Szepessy Tibor

Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!