Mit nem csinálhatott régen a Nagyi?


Talán egyszerűbb lenne azt felsorolni, hogy mit csinálhatott...
Megmutathatta viselkedésével - de csak azzal -, hogy milyen nőies, házias, munkaszerető, egészséges, és erkölcsös. Már tanulhatott is, persze nem földtől elrugaszkodott vágyakkal, csak annyira, hogy írni-olvasni tudjon. Ha netán tehetsége révén mégis továbbtanult, akkor is megelégedett azzal, ha tanító, vagy óvónő lett, esetleg nevelőnő - és ezt is sokszor csak addig űzte, míg be nem kötötték a fejét. Mert onnantól a család ellátása, és a gyermekek nevelése lett fő feladata. 
A fotón is látszik a különbség lányok és fiúk között. A fiúk ugyanannyi idősen már cipőt viselnek, hisz munkát tesznek le az asztalra. 10 év körül már majd ugyanazt végezték, mint apjuk, nagyapjuk. Sőt, sokszor már a lakásból is kiszorultak az istállóba - mivel az állatokra nem ártott éjszaka is vigyázni - ez a suhancok feladata volt.
A lányoknak faluhelyen nem járt cipő, csak utaztak valahová, vagy ünnepekkor, beleértve a templomba menetelt is. Na és persze télen.
A lányok az anyjuk mellett voltak egész nap, főztek, mostak, takarítottak. Ha apjuk megjött akkor kedvét keresték, asztalhoz nem ülhettek, akárcsak anyjuk.
Egyedül nem mehettek sehová - amint serdülők lettek - csak kísérővel mehettek bálba, moziba, vagy színházba, de még sétálni is. 
A férfiak beszélgetésébe nem szólhattak bele, nem mutathatták ki nyilvánosan éhségüket, szomjukat, de még fájdalmukat sem.
Visszafogott viselkedést követeltek tőlük, nyilvános nevetgélés, kacarászás nem lehetett. Olyan, hogy kint az utcán barátnőkkel hangosan trécselés, vagy fülsértő kacaj - elképzelhetetlen volt, az ilyet hamar kiközösítették.
Mutatnia kellett, milyen dolgos, nagy ücsörgések nem lehettek, a munkát akkoriban a legnagyobb tisztelet övezte, így aki a munkát végezte az is tiszteletet érdemelt. De aki nem, az megvetést.
Egy lánynak, vagy fiatalasszonynak nem illett tétlenkedni, kiülni a napra, esetleg a füvön elfeküdni. Ez henyélés, aki pedig henyél, dolgozni nem szeret.
Nem szelhettek le egy darab kenyeret csak azért, mert megéheztek. Ezt egyedül apjuk, vagy férjük tehette meg.
Nem mehettek be a szobába csak úgy, dolog nélkül. és mindenről be kellett számolniuk.
Bár sok helyütt a pénzügyeket rájuk bízták, de csak egy bizonyos mértékig, a napi, havi beosztás az ő dolguk volt, de komolyabb ügyekben a férfié volt a döntés joga, és a család összvagyonával is ő rendelkezett.
A nők a múlt századelőn úgy éltek, mint egy szolga. Akinek semmihez sincs joga, de mindent kell adnia.  

Fotó: Fortepan/Library of Congress, Fortepan/Fortepan