Mit ittunk addig, míg nem volt ásványvíz?

Meg kóla, és energia ital...
Az ásványvízre valamikor a rendszerváltás környékén szokott rá a magyar, addig is volt persze, de inkább csak gyógyvizek formájában, vagy kutaknál juthattunk hozzá. 
Így aztán abban az időben nem volt tömeges fogyasztás, pedig nem lehet azt mondani, hogy a csapvíz tökéletes lett volna, a mostani klórozás csak semmiség ahhoz képest, ami akkoriban volt.
Megengedted a vizet, a pohárban lévő folyadék először szabályosan fehér volt. Le kellett tenni egy időre, hogy a klór elillanjon belőle. De még akkor is ottmaradt az íze, no és a szaga.
Kitaláltak rá többféle praktikát, hogy mivel lehet ezeket "eltüntetni". 
Én azt ismerem, hogy a klóros vizet zöld üvegbe kell engedni, aztán lezáratlanul, a kupakot épp csak ráhelyezve ablakba, napfényre állítani. Így állítólag egész iható volt a víz.
Másik megoldás az otthon szóda készítés volt, és ha már szóda - régen egész olcsón lehetett szörpöket venni. Abban az időben még nem igazán foglalkoztunk vele, hogy milyen édes valami, mennyi cukor lehet benne, ittuk nagyban a cukrozott szörpöket. 
Ha valaki nem szerette a szörpöt, akkor ott volt a fröccs. Nem csak a kocsmában itták, hanem otthon is. Nemcsak este, sokszor bizony reggel is (vagy helyette egy kupicával a jobb napkezdetért). A régi rendszerben elég lazán vették itt-ott a munkafegyelmet, egyáltalán nem számított nagy dolognak, ha valaki kicsit alkoholgőzösen jelent meg a munkahelyén. Az volt a lényeg, hogy feladatát el tudja látni, amíg más baj nem volt vele, addig nem foglalkoztak azzal, hogy milyen az akoholszintje.
Sokan ittak teát akkoriban, literszámra készítették, sokszor a teafüvet is bennehagyva a kannában - legfeljebb kicsit erősebb lett...
És persze ott volt a sör, amit ugyanúgy mint a bort, akár reggel is bekapta a férfiember, hazafele menet pedig a munkából szinte biztos, hogy betért a haverokkal, munkatársakkal egy kis lazításra a kocsmába, és közben legurított pár korsóval a javából. 
A hatvanas-hetvenes években még kólát nem ittak, a hetvenes években már lehetett kapni a Pepsit, meg a Cocát, de még csak alkalomszerűen vásároltak. Előtte volt a Bambi, majd a két kólának a bevezetése környékén jöttek a hazai üdítők szépen sorban, de még flancnak számított "csak úgy" - megvenni őket. Névnap, születésnap, nagyobb ünnepek, eleinte csak ilyenkor fogyasztották az emberek. Aztán észre sem vettük szinte, és befészkelték magukat mindennapjainkba - az ásványvízzel együtt. 
Bár manapság már sokkal jobb a víz minősége mint régen, mégis valahogy úgy gondoljuk, hogy kell valami más helyette - legalább ásványvíz, hisz az csak egészséges lehet...
Fotó: Fortepan/Fortepan album 0001