Mire használhatták ezt az érdekes szerkezetet?

Közeledik Karácsony, és ha máskor nem is, de a téli hónapokban a legtöbb háztartásban előkerül egy hasonló szerkezet, de legalább egy kalapács, amivel a dió héját megtörik, hogy hozzáférjenek ehhez a csodálatos terméshez, ami nyersen elfogyasztva, de süteményben is, vagy egyéb tésztaféléken nagyon finom, és fölöttébb egészséges.

Gyerekkoromban a diót már akkor elkezdtem vadászni a fáról, amikor még éppen csak kezdett nyílni zöld burka. Ilyenkor még a héjat széttörve - a belső "bőre" világos sárga, könnyen lehúzható, és a termés nagyon finom, kellemes, lágy dió ízű. 
Télen pedig már ahogy kiszáradtak a padláson a diószemek - minden nap levittünk egy kosárral a konyhába, és nekiálltunk hárman törni a diót.  Egy ideig csak törtük, aztán tisztítottuk. Aztán megint törtük, megint tisztítottuk. 

Ezeknek az estéknek a programjához hozzátartozott egy kis dióhéj rádobása a dobkályhára, ilyenkor aztán morgott rendesen, és szinte átizzott az egész. Pillanat alatt megsült a tetején a rárakott alma, illata betöltötte az egész konyhát. 
Bár volt több diótörőnk is, ilyen-olyan, választhattunk volna, valahogy a legkedveltebb mégis a kis üllő, és a kalapács volt. Így annyi volt a teendő, hogy sarkára kellett állítani a diót, és a hegyére ütni. Egy idő után már úgy belejött az ember, hogy nem tört szét, csak ketté vált. Így szépen, egészben lehetett a héjból kiszedni a belet.
Fotó: GalériaSavaria,