"Mindenkinek egyforma mély a sír..."

...mondogatta annak idején nagyapám, mikor maga előtt is bizonyítani akarta, hogy a pénzhajhászásnak, harácsolásnak nincs sok értelme.
"- Mert addig jól van, hogy jó a pénz, ha van. De ha túl sok van, az sem jó. Akkor már nem boldogít, hanem bolondít. - és ebben van némi igazság.
Mit mondtak a régiek: Nem viheted el a pénzt, vagyont a hátadon. Hiába halmozod a bankót, azt halálod után más fogja felélni. 
Addig élj, amíg élsz.., de addig nyújtózkodj azért, ameddig a takaród ér! Mert bizony holnap is nap lesz. S ha most nem tanulsz meg spórolni, akkor lehet hogy holnap tanulsz koldulni... 
Tanuld meg gyermekem, hogy aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni... Aki könnyen szerezte pénzét, a körme nem kopott miatta, az nem tudja becsülni, könnyen szórja, és dicsekszik vele. Tudod... aki sopánkodik, sajnáltatja magát, attól el kell venni. Aki meg dicsekszik, annak adni kell. 
Így van ez. A szegény ember nem mondja soha azt, hogy nincs. Annyi, hogy mértékkel élünk, odafigyelünk. 
A gazdag az szórhatja a pénzét, és többre vágyik, ő sokszor sopánkodik rajta, hogy erre se telik, meg arra se telik. Míg a szegény minden apróságnak tud örülni. A gazdag meg megtapasztalhatja, hogy a pénz nem boldogít. Nem azon múlik a boldogság.Jó ha van, de a pénz, a vagyon csak eszköz. Az meg, hogy boldog vagy-e, az tőled függ, nem attól, hogy ma szereztél-e megint pár milliót. 
Jó persze a sok ház, meg minden, amit megkívánsz, kocsik, utazás, pénz a bankban, amit úgy szórsz, ahogy akarsz. De nem tudhatod, hogy saját magadért, vagy a pénzedért szeretnek. Ez pedig nagy baj... Mert ott a végén csak azok lesznek melletted, akik magadért szerettek...És ha szerettek, akkor akár a jeltelen sírban is tudni fogják, hogy hol fekszel..."